A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 2. (Szeged, 1999)

GLÜCK Jenő: Adatok a szomszéd Arad vármegye 48-49-es történetéhez

szággyűlésre történt távozása folytán az óhaj teljesíthetetlenné vált. Újabb küldöttségeket indítottak útnak, ez alkalommal a román értelmiség vezetésével. Az aradi járásban loan Rat, a világosiban Teodor Popovici, majd Petru Vank, a zarándiban loan Arcosi volt az elnök. A román értelmiségnek érdekei fűződtek a polgárháború sikeres befejezéséhez, hiszen a magyar kormány előtt kompromittált szerb főpapság már hatalmát vesztve nem állhatott útjukba. A választmányok tevékenysége korlátozott sikerrel járt. Szentannán 30 fizetett nemzetőrrel leróttnak tekintették kötelezettségüket és csupán Mácsán ígértek újabbakat. A sikertelenséget az elnök többek között a nép „katonáskodástól ismeretes vonakodása és a felsőbb osztálybeliek iránti s többnyire régibb időkből az elnyomásból folyó bizalmatlansága s eüenszenve" tényéből magyarázta. Több helyen az úrbéri rövidítéseket emlegették. A zarándi járásban először Siklón a helyi görögkeleti lelkészek segítségével próbálkoztak. Úgy itt, mint Vadászon a román és a magyar lakosság között eredménytelenül működtek és küenc pontban megfogalmazott eüenérvekkel, valamint Gyuláról érkezett hírekkel szembesültek. A borosjenői járásban azt haüották, hogy a császár szabadította föl a jobbágyokat, és ezért az urak háborúznak ellene, a szerbek pedig védik. Az egyházi ellentétek és a hadakozástól való félelem visszatartja őket a csatlakozástól. A szerbek iránti rokonszenv több helyen bukkant fel. Muszkán a görögkeleti pap a mezőn azt beszélte, hogy jönnek „a szerviánusok" és arra buzdította híveit, hogy „ne tartsanak a magyarokkal". Viszont Galsán loan Secula (Szekula János) görögkeleti lelkészjelentett fel egy Baranya megyei vándorlegényt, aki a szerbek, oroszok és horvátok „közeli betörését" újságolta. Seprősön augusztus 28-án egy kóbor katonát fogtak el, aki hangoztatta a szerbek győzelmét, és hogy a románoknak „nincs királya". A zavaros légkörre jellemző, hogy Lazar Mihaüovici (Mihálovics Lázár) berzovai jegyző elfogatott egy „kóborlót" és beküldte Radnára Rózsa Ferenc szolgabíróhoz. Vádpontként szerepelt, hogy az ületőnél egy nyomtatványt találtak, amelyet „alkalmasint a Metropolita" bocsájtott ki. Valójában a felhívás nem Rájácsicstól származott, hanem a pesti román gyűlés beadványának szövegét tartalmazta. Nehézségek merültek fel a nemzetőrség felhasználását ületően is. így például a pankotai nemzetőrök megtagadták a harctérre indulást, és ezért lefegyverezték őket. Fordulatot jelentett a miniszterelnök augusztus 13-i rendelete egy önkéntes alapon áüó „erős őrseregre" vonatkozóan. Arad városában a toborzást az új vezetőség becsületbeli ügynek tekintette. A szerbek eüen küldött katonák helyét a várban nemzetőrök vették át. Július 2-án 64-en mentek Nagybecskerekre. A nehézségek eüenére „a fiatalság lelkesedéssel látott a dologhoz..." Nemcsak a magyarok, hanem a németek, sőt a gáji román földművesek is fegyvert fogtak. Két részletben mintegy ezer nemzetőrt küldtek ki, köztük tüzéreket is.

89 Arad megye szorosan a szeptember 22-én megalakult Honvédelmi Bizottmány mellett állt. Már az október 3-i császári manifesztum megjelenése előtt kiéleződött a viszony a feltétlenül császárhű Berger altábornagy parancsnoksága alatt álló várőrséggel. Szeptember 20-án közölte, hogy a Máriássy-féle csapatokat a várba nem engedi be, 88 ALA 1288, 1414, 1420, 1421, 1439, 1440, 1511, 1518, 1520, 1598, BF 236, 258, Kossuth Hírlapja VII. 29, MR 5120. 89 Kossuth Hírlapja VII. 14, 28, 30, IX/3, Arad 9/2, Aradi Hirdető VII. 8, MR 5897.