A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 2. (Szeged, 1999)

GLÜCK Jenő: Adatok a szomszéd Arad vármegye 48-49-es történetéhez

A parasztság több helyen úgy vélte, hogy újra elérkezett a szabad erdőhasználat és erdei legeltetés ideje. Milován és Radnán a kamarai erdőségekben és Kenepén az uradalmi erdőben fát vágtak. Talpason az erdőőrök tüzet nyitottak, a parasztok azonban mégis elszállították a kitermelt fát. „Halmozva vannak előttem a rendőri keresetek ..." jelentette szeptember 4-én az ágrisi szolgabíró. Valójában csak a Vüágos utáni iratanyagból derült ki, hogy a legelő, de főképpen az erdőkérdésben a továbbiakban is a megye tisztában volt az erőszakos rendszabályok nem kívánatos következményeivel a forradalom számára. Napirendre került a görögkeleti román egyházi kérdés megoldása is, egyértelműen az önállóság kivívása. Ugyanakakor fokozatosan megmutatkoztak a távlati igények bevezetéseként az államéletben való fokozott részvétel követelése. Az egyházi téren történő megvalósítások fontosságát a magyar liberális nemesség jelentős tényezői ismerték föl. Maga Szemere Bertalan is értékelte a kérdés megoldását, annál is inkább, mivel a politikai erőviszonyokban - legalább is kezdetben - nem okozhatott kedvezőtlen eltolódást. Kedvező fogadtatásra talált Beöthy Ödön bihari követ törvénybe iktatott javaslata, amely engedélyezte egy görögkeleti kongresszus egybehívását az egyházi, iskolai és alapítványi kérdések rendezésére. Áprüis 24-én az aradi székesegyház egyházközsége körlevelet bocsájtott ki, amelyben kérte a románság többségét biztosítandó lélekszám hivatalos megállapítását és a törvény szellemében a delegátusok mandátumainak aránylagos szétosztását. Áprüis 30-án újabb aradi gyűlésen követelték az egyházmegye összes hivatalainak románok által történt betöltését és a világiak bevonását a vezetésbe. A konzervatív és ugyanakkor óvatos püspök egyelőre egyik követelést sem teljesítette. Május 5-én az aradi románok a délvidéki mozgalmak hatására a megyei bizottmány útján arra kérték a kormányt, hogy a kongresszust május 15-én ne Karlócán, hanem Aradon vagy Temesváron tartsák meg, sőt halasszák el. Más megyékből is hasonló kérések érkeztek. Ezek nyomán a kormány a kongresszust Temesvárra és június 15-ére tűzte ki. A továbbiakban élesedett az egyházi területen mutatkozó eüentét. Az aradi szentszék elutasította Rajacsics metropolita körlevelét a magyar anyakönyvezés megszüntetéséről, valamint pátriárkává történt megválasztását. Az aradiak bojkottálták - beleértve a helyi szerbeket is - az újvidéki és karlócai határozatokat. Az egyes megyékben megindult román mozgalom egyeztetését biztosítandó, Emanuü Gojdu (Gozsdu Mané) elnöklete alatt 40 meghatalmazott gyűlt össze Arad, Békés, Bihar, Krassó, Temes és Torontál megyékből, ületve a pesti kolónia részéről és május 21-én emlékiratot terjesztett a kormány elé. A kívánságok első csoportja az önálló román görögkeleti egyházi, iskolai, kolostori és alapítványi rendszer létrehozását célozta. Hasonlóképpen igényelték a magyar „diplomatikai" nyelv elismerése mellett a nemzeti nyelv háborítatlan használatát a templomban, iskolában és „belső" ügyeikben. A Vallásés Közoktatási Minisztériumban külön osztály felállítását indítványozták. Tapintatos formában a közhivatalokban és a határőrségnél a románok nagyobb érvényesülését szorgalmazták. Ugyanakkor a balázsfalvi gyűlésre Aradról csupán Bercean vüágosi görög-katolikus pap ment el. 79 ALA - AC 1628, 1790, 1841, 631/1849, BF 296, 94/1850, MR 5019, 5043. 80 Foaia pentru Minte, Inima si literatura IV. 28. Gazeta de Transilvania V. 3, 6., Pesti Hírlap V. 17, ALA - AC 787, 886, Aradi görögkeleti román püspöki levéltár 100, 155.