A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 2. (Szeged, 1999)
GLÜCK Jenő: Adatok a szomszéd Arad vármegye 48-49-es történetéhez
A bánsági és partiumi románság kívánságai a kongresszus nemzeti összetételére vonatkozólag nem valósultak meg, kormányintézkedés hiányában. A románok számára kedvezőtlenül megállapított egyházmegyék szerinti mandátumelosztás ellenére május 9-én Aradon megtartották a küldötteinek megválasztását. Csakhamar nehézségek merültek fel, mivel az Aradon összegyűltek azonosak voltak többek között azokkal, akikkel szemben áprüis végén mélyreható bizalmatlanság nyüvánult meg a falvakban. Az évszázados bizalmatlanság nem kímélte az újonnan választott elöljárókat sem, és e magatartás kiterjedt minden „nadrágosra" nemzetiség és valláskülönbség nélkül. A vüágosi esperesi kerületből például bírák (3 fő), jegyzők (2 fő), egy megyei esküdt és egy „lakos" jelentek meg. Megismétlődtek az áprüis végi események annyiban, hogy a községek megtagadták a megbízólevelek hitelesítését „nehogy utolsó országgyűlés jótéteményeitől fosszanak meg." A kisjenői esperesi kerülethez csupán Miskulta Styefán gyulai és Dombár András, csabai templomgondnok megbízóleveleit pecsételték meg. 81 A temesvári kongresszus meghiúsult, a délvidéki és horvátországi lázadás, valamint a temesvári és verseci egyházmegyék elutasító magatartása miatt. Csupán az aradiak beleértve a békésieket is és a bihariakat -, valamint két baranyai küldött jelent meg. Ma már vüágosnak látszik, hogy a szerb egyházhoz való kötődése folytán és Vukovics a teljes szakítás elkerülése reményében, eltért Szemere utasításától. A miniszter úgy intézkedett, hogy a „jelenlévők határozzanak." A román küldöttek a gyárvárosi templomban Mihai Cociuba elnöklete alatt újabb emlékiratot fogalmaztak és terjesztettek a kormány elé, amelyben a pesti határozatokon túlmenően a román nemzetiség törvényes elismerését és a románságnak a közigazgatás vezetésében számarányos képviseletét kérték. Ezen 1790 óta felbukkanó követelés gyakorlatüag Arad megyében a román többségű vezetés megteremtését jelentette volna. Megerősítették a pesti gyűlés kívánságait azzal a hozzáadással, hogy az egyes egyházmegyék évente szinoduson dönthessenek a hatáskörükbe tartozó ügyekben. 82 Csupán Vukovics emlékirataiból ismeretes, hogy aradiak is résztvettek az Eftimie Murgu (Murgu Euthim) elnöklete alatt tartott június 27-i lugosi népgyűlésen. Ezen elismerték a magyar forradalom megvalósításait és fegyveres fellépést határoztak el a délvidéki helyzet rendezésére. Ugyanakkor megfosztották a bánsági szerb egyházfőket hivataluktól, helyetteseket választottak és egy román autonóm terület létrehozását határozták el. Murgu titkos levelezéséből ismeretes, hogy az általa szorgalmazott román nemzetőrséget a havasalföldi forradalom támogatására is föl óhajtotta használni. Vukovics a határozatok mérséklésére késztette Murgut, az országgyűlésen pedig Kossuth bizalmatlanul kezelte, ezért 1849 tavaszáig semmi sem valósult meg javaslataiból. 83 A temesvári gyűlés határozatainak megvalósítása az aradi bizottmányi gyűlésen is napirendre került. A július elején tartott ülésen Szőke alispán távozása nyomán megüresedett helyre a román tagok Cociuba megválasztását szorgalmazták. A szavazás fo81 Román Akadémia Könyvtára, Bukarest, Kézirattár. Mss rom 1058. ALA - AC 739, 1066, 1067, Aradi gör.kel. román püspöki levéltár 87, MR 5133. 82 SZMIDA Lajos: Csernovics Péter királyi biztosságának naplója. Történelmi Régészeti Értesítő, Temesvár, III-IV/1901, 74 és köv. old., VUKOVICS Sebő: Emlékiratai. Budapest, 1894, 260-261, Közlöny IX. 21, Román Akadémia Könyvtára Bukarest, Kézirattár. Mss rom 1060. 83 Vukovics S.: i.m. 260, Közlöny XI. 19. GLÜCK Jenő: Újabb adatok az 1848-49-es forradalom bánsági eseményeüiez. Tanulmányok Csongrád megye történetéből XXI. Szeged, 1994, 53-54.
