A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 2. (Szeged, 1999)

GLÜCK Jenő: Adatok a szomszéd Arad vármegye 48-49-es történetéhez

búzájuk egy részét kártalanítás nélkül lekaszálták, és azóta igényeik kilenc fázist jártak meg. Több panasz tárgya a szántóföldek kimérése volt. Edelspacber és CsernovicsSimánd az Igazságügyi Minisztériumhoz vitték fel ügyüket. Madrizesti, Diecs, Csü stb. újra a rendezés folyamán szenvedett veszteségeik pótlását sürgették. Fényes földeket követelt vissza, Petris pedig a folyamatban lévő rendezés alatt máris „helytelenül elvett" földjeit emlegette.

75 A beadványok zöme a legelőkre vonatkozott. Elek kérte az elkülönítés „rectificatióját" és a papi széna, valamint faületmény mérséklését. Székudvar az elkülönítés előtti állapot visszaállítását kérelmezte, de egy szántóföld darabot is magukénak tartott. Revêtis a Dumbráva nevű legelőt szerette volna visszakapni. Hasonló panaszokkal jelentkezett Süingyia, Kavna, Seprős stb.

76 Egyes helyeken a falvak kérelmezték a rendezést, ületve legelő elkülönítését (Tok, Szelistye, ütő, Valea-Mare stb.) abban a reményben, hogy a jobbágyfelszabadítás után kedvezőbb körülmények között hajtják végre. A kérvények megjárták a törvényes utat, de gyakorlati eredményük nem igen volt. Borossebesen az uradalmat utasították a legelő törvényes állapotának fenntartására, viszont a halászat kérdésében a földesúri jogot védelmezték. Még kevesebb foganatja volt az egyéni és csoportos panaszoknak. Ezeknek zöme abból az intézkedésből fakadt, amelyenk alapján a vonómarhát nélkülöző parasztoktól elvették telkeiket. Byen panászt adott be 54 butyini, 8 vadászi, 5 mogyoródi paraszt is. Az ellentétek kiélesedtek a kertészközségekben is. Többen kérvényezés útján próbálkoztak. A kormányhoz fordult 41 bánkúti is, akik Apáczáról történt eltávolításukat sérelmezték. Súlyos nézeteltérések voltak Wodiáner főhaszonbérlő és Nagykamarás népe között is. Májusban Kavnán, Kresztaménesen, Süindián, Felső és Alsó Repszegen, Zsigmondházán stb. a zúgolódás ellenállássá erősödött. A repszegiek július 26-án a megyei választmány előtt megerősítették elhatározásukat. Bodrogon megtagadták a görögkeleti kolostornak járó szolgáltatásokat. Szentmártonban az uradalom nem tudta behajtani a káposztaföldekért járó dézsmát. Zsigmondházára az alispán szállt ki. A német parasztok azonban „tartományaik megtagadásához továbbra is makacsul ragaszkodtak". Minden fenyegetés eüenére nics nyoma, hogy a kertészközségek ellen erőszakos rendszabályokat alkalmaztak volna. Úgy látszik, hogy a nyár vége felé a parasztmozgalmak további bátorítást nyertek. Valószínű, hogy a nemzetőrség megalakítása körül mutatkozó nehézségek erősítették a falvak meggyőződését, miszerint erőszakos rendszabályoktól nem igen kell félni. Süingyián a görögkeleti lelkész arról biztosította a volt úrbéreseket, hogy a törvények immár szabad makkoltatást és fajizást biztosítanak, és ahol nincs legelő-elkülönítés, mindenki egész kiterjedésében használhatja. Ennek eredményeként augusztus végén itt és a szomszédos Lúgoson mintegy 120 holdas tüalmas legelőt vettek birtokba. Hasonló helyzet alakult ki Ternován, Seprősön, Vadászon stb. 75 ALA - AC 769, 1681, 1682, 732, 751, 756, 702, 136/1849, MR 5014, 5065, 5083, 5114, 5115. 76 ALA - AC 727, 728, 748, 749, 764. 77 ALA - AC 659, 733, 761, 763, 774, 797, 1008, 1588, MR 5057, 5075. 78 ALA - AVC 789, AC 1075, 1313, 1337, 1338, Csk 556, 631/1849, 3615, 6711/1850, 3914/1851, Hodos-Bodrog kolostor levéltára acte cartonate 1848-49, MR 5089.