A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 2. (Szeged, 1999)

GLÜCK Jenő: Adatok a szomszéd Arad vármegye 48-49-es történetéhez

állt össze. Közöttük azonban gyors magyarosodási folyamat indult, gazdasági érdeke­ik pedig közel vitték őket a szabadelvű nemességhez és még inkább a „Védegylethez". A magyarosodás előmozdítóinak bizonyultak a faluról bevándorló magyar mesterembe­rek és a fejlődés eredményeképpen elhelyezést találó ügyvédek, orvosok, tanárok, sőt papok. Ez utóbbiak köréből nőtt ki egy kicsiny radikális csoport, amely főképp az „Arader Kundschaftsblatt" és az „Aradi Hirdető" körül csoportosultak. A nemzetiségi kérdést meghatározták azok a társadalmi változások, amelyek a ro­mán lakosságot is érintették. A birtokvásárló új középnemesség között szerepelt a macedóromán származású Brásován család (1825). Kakaró urai, akik később Brassay néven szerepelnek. Ide tartoznak a morodai Derrák, Holdon és Mézesen birtokos Korneüik, vagy a kis nemes Sociuba (Kocsuba), Vank és Markovits nemzetségek. Leg­többjük 1848-ban már csak vaüásuk révén kapcsolódtak a románsághoz. Egyes román nemesek szintén igyekeztek bejutni közhivatalokba. Az ágrisi Vánk család több tagja jegyző, ületve kisebb megyei állások birtokosa. Teodor Serb (Szerb Tivadar) 1838-ban Arad város főjegyzője, később főbírája stb. 27 A románság politikaüag tevékeny erői a kereskedő rétegből, de főképp az értelmi­ségből kerültek ki, hiszen számuk erősen megduzzadt. 1772-ben 25 görögkeleti tanítót jegyeztek fel, számuk 1821-ben már mintegy 100-ra nőtt. Az 1812-ben alapított aradi ro­mán tanítóképzőből a 48-as forradalomig 1077 tanító került ki. Aradon 1822-ben meg­nyüt román szeminárium révén a megyében 1857-ben működő 333 pap egy része már magasabb képzésben részesült. A magasabb értelmiségi szintet megcélzók főképp az aradi minorita vagy a szegedi piarista gimnáziumban készültek fel, a felsőfokú tanul­mányok érdekében pedig Pestre indultak. 28 Többen ügyvédi oklevelet szereztek, közü­lük a vezetőszerepet loan Arcosi (Arkosi János) játszotta, mint az aradi román egyház­község elnöke. 0 elnökölt egyébként 1847 őszén azon a gyűlésen, amelyen állást foglaltak az országgyűlés elé kerülő tervezetekkel kapcsolatban. Az alispán érdeklődé­sére elmondták, hogy támogatják igényeik elősegítőit, tehát nem voksoltak egyértelmű­en a liberálisok meüett. 29 A magyarázat abban a keserű szájízben rejlik, amelyet a me­gyei liberális többség határozata okozott, elutasítva a román többségű honoráciorok szavazati jogát. A román nemzeti igények alaphangját már 1790-ben megfogalmazták, midőn a poli­tikai-közigazgatási vezetésbe való részvételt tűzték ki célul. 81 Kétségtelenül fölmerült a román nemzeti történeti jog eszméje is. A széleskörű kulturális tevékenységet kezde­ményező Alexandru Gavra aradi tanár 1844-ben megkezdte Sincai történeti művének kiadását, amely a kontinuitás alapján áll. 32 Érdekes megjegyezni, hogy hosszú időn ke­25 KONCZ E. Katalin: A liatvaniaktól a liatvaniakig. Kézirat. Budapest, 1980. 26 Lásd 23. jegyzetet! 27 Márki S.: i.m. 688. Traian TEREBENTIU: Gheorghe Popa de Teius. Arad, 1927. 6-12. 28 Aradul permanenta in istoria patriei... 224. GLÜCK Jenő: Adatok a szegedi piarista középiskola szerepé­ről a román értelmiség fejlődésében. Piaristák Szegeden 1721-1996. Emlékkönyv a kegyes tarűtórend szegedi oktató tevékenysége megkezdésének 275. évfordulójára. Szeged, 1996. 93-95. 29 ALA - AVC 996/1847. 30 ÉBESFALVAY György: Aradi hangok. A honoráciorok 1848. előtt. Losoncz és Vidéke 1880. évf., 22, 29 sz. 31 Eugen GLÜCK: Contribusii eu privire la viata si activitatea lui Nicolae Horga - Popovici, Ziridava V. Arad, 1975. 158. 32 Eduard GAVANESCU: loan Monorai un istoric ardelean necunoscut. Arad, 1938. 5-8.

Next

/
Thumbnails
Contents