A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 2. (Szeged, 1999)

GLÜCK Jenő: Adatok a szomszéd Arad vármegye 48-49-es történetéhez

resztül az aradi magyar történészek nem tulajdonítottak ezen elméletnek politikai jelentőséget, sőt el is fogadták, mint például Peretsényi Nagy László (1786-1827), Tzutz István (1767-1830) sőt Fábián Gábor is.

33 Hiba volna ha a kibontakozó magyarosítási igényeket csupán az intézkekdések szövegének fényében igyekeznénk felmérni. Valóban Arad megye már 1831 áprüis 17-én kimondta, hogy ezentúl bíró, esküdt, pap és tanító csak olyan lehet, aki a magyar nyelvet ismeri. Hivatkoztak arra, hogy a községek már beligazgatási nyelvként használják. Bátorításul szolgált, hogy 1816-ban előterjesztett királyi felirat, amely Aradra román püspök kinevezését kérte, hasznosnak tartotta a tanítóképzésben a magyar nyelv tanítását, sőt a tanári kar 1832-ben az országgyűléstől magyar tanszék feláüítását kérelmezte.

34 A reform országgyűlések rossz vért szülő intézkedései közül nem hajtották végre a tanítóképző magyar tanítási nyelvét előíró végzést és még kevésbé zaklatták a falusi iskolákat. Constantini tanfelügyelő irataiból kiderül, hogy a magyar nyelv legfeljebb tantárgyként szerepelt és csak egyes elszigetelt helyeken mint a tananyag része.

35 Mindösze két községben fordult elő (Hódos, Btő), hogy a földesúr, valójában személyi okokból, rendszabályt kezdeményezett a magyarul nem tudó pappal szemben. Az anyakönyvek magyar vitele 1845 január elsején került bevezetésre, a püspökség jegyzőkönyveit pedig 1846-tól vezették az állam nyelvén.

36 A román értelmiség helyzete sem volt irígylésreméltó. Gherasim Rat (Rácz Gerászim) aradi püspök 1849 január 25-én közölte a Honvédelmi Bizottmánnyal, hogy alig 2-3 plébánia évi jövedelme éri el a 200 forintot. A stólajövedelem az 1777 évi szinten rekedt meg és csak 1848 február 8-án áüapította meg a helytartótanács, hogy e csekély díjak nem váltó, hanem pengő pénzben értendők. A tanítóság alapjövedelme az 184 l-es kimutatás szerint évi 20-60, ritkán 80-100 forintot tett ki. Ugyanakkor a papi és tanítói telkeket a határrendezések alkalmával sok helyen megcsonkították (Butyán, Hold). A vidéki papok, tanítók stb. fiai közül többen magasabb iskolai végzettséget szereztek és ők is igyekeztek legalább jegyzői hivatalhoz jutni. Törekvéseik társadalmi, sőt gyakran nemzetiségi korlátokba ütköztek és csak kevesen jutottak hivatalhoz, mint például VUágoson, Borossebesen, Mondorlakon stb. A román tömegek nemzeti elégedetlenségét azonban egyelőre elsősorban egyházi és iskolai igények határozták meg. Az aradi egyházmegye, amelyhez Csongrád, Csanád, Békés és Bihar megyék is tartozott, 1765 óta az úgynevezett „Illyr privüégiumok" rendszeréhez tartozott, amely a karlócai metropolita vezetése mellett a szerb főpapság irányítása alatt állt. Ukrajnába történt kivándorlás nyomán (1750 körül) a szerb hívők jelentősége nagyon csökkent, habár Aradon székelt Thököly Száva a pesti Tekeliánum megalapítója és a Matieca egyik létrehozója. Nem feledhetjük, hogy a nemzetiségi pártok megjelenését megelőzően az egyházi vezetők a románság érdekeinek szószólói, 33 A. CACIORA - E. GLÜCK: Manuscrise aradene privind continuitatea, si unitatea poporului roman. Revista Arhivelor 3/1986. 260-263. 34 T. BOTIS: Istoria Scoalei normale (Preparandiei) si a Institutului teologic din Arad. Arad, 1922. 237. 35 ALA - Constantini alap, passim. 36 ALA - AC 268, 532, 536, Gh. LiTIU: Limba maghiaradin matricolele bisericesti si corespondenta oficiala I. - II. Biserica si Scoala 5-6/7 - 1945, G. ClUHANDU: Episcopii Samuit Vulcan si Gherasim Rat. Arad, 1935. 583-584. 37 ALA 38 - AC 634. Petru VANCU: Monográfia comunei

Maderat. Arad, 1905. 37, 103, T. Botis: i.m. 62.