A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 2. (Szeged, 1999)
TAKÁCS József: Szeged új toronyórái és mestereik (1806-1883)
A terézvárosi nem csak más fővárosi, de a vidéki transzparens órák létesítésére nézve is példa értékűnek és ösztönzőnek bizonyult. (Pl. a veszprémi Tűztorony óráját 1891. augusztus 5-én erre a példára hivatkozva szándékoztak - kőolaj égővel (!) - kivilágítani. 195 ) A városi élet időbeni koordinációja a 19. század második felében is (legalábbis 1883-ig) a toronyórákra épült. Ezért a járásukban tapasztalható rendeüenességek a város életében is zavarokat okoz(hat)tak. Például Makra Imre c. prépost, makói plébánost az késztette 1857. október 14-én a városi elöljárósághoz címzett panaszos levél megírására, hogy plébániatemploma toronyórájának helytelen járása folytán a hívek túl korán, vagy megkésve érkeztek az istentiszteletekre. 196 1861. augusztus 3-án - a bizonyára tévedésből - fél órával előre igazított szegedi toronyórák idéztek elő számos bonyodalmat és nem kis zavarodottságot a városban, amiről a helyi sajtó is beszámolt. 197 A vasúti közlekedés tanította meg igazán a vidék lakosságát a pontos idő ismeretére és az órák szükséges voltára. 3. Az 1856. áprüis 3-i árlejtésen - mint legolcsóbb ajánlattevő - Bognár Lajos szerezte meg az öt toronyóra 5 éven át tartó felhúzásának és folyamatos javítgatásának jogát, 198 ezúttal utoljára. A városi toronyórák áüapota - a Rauschmann-féle alapos reparáció után mintegy 25 évvel - ismét annyira megromlott, hogy javításuk vált szükségessé. Valamennyi közül az alsóvárosi lehetett a legrosszabb áüapotban: ez már huzamosabb ideje nem is működött. 1856 nyarán a tanács már fontolóra vette az óra rendbe hozatalát, vagy helyette egy újnak az elkészítését, ezért felkérte a ferences házfőnököt, adjon felvüágosítást: mikor került az elromlott óra a város tulajdonába és mióta viseli a város a kérdéses óra javíttatási költségét. 199 Melicher Nepomuk János, a - „vörösbaráf-ként ismert - népszerű gvárdián a hozzá intézett kérdések hátterében álló igazi okra rámutatva adta meg a tanácsbeliek által nagy megkönnyebbüléssel fogadott választ:"a városi tár jelenlegi pénzbeli szűk s igen mostoha áüapotának figyelembe vétele" alapján az óra ügyét majd „boldogabb időkben" tűzzék ismét napirendre. 200 Mintegy három év múltán - pontosan: 1859. december 15-én - a „boldogabb idő" elérkezni látszott. Ezen a napon két fontos esemény történt: egyik az alsóvárosi toronyóra sorsát döntötte el (erről a későbbiekben még részletesen szólunk), a másik a többi órára vonatkozott, s előbb ezt tárgyaljuk. Brauswetter János helybeli órás ezen a napon megbízást kapott a város öt toronyórájának kijavítására.(A kivétel az alsóvárosi templom tornyában levő volt.) Későbbi keltű dokumentumok alapján lehet arra következtetni, hogy ugyanekkor abban is megáüapodtak vele: 1861-től a kezelésüket is neki adják át. 195 Veszprém Megyei Levéltár (Veszprém) V. 172/c. 1. doboz. Fasc. 3. Mendelényi István helybeü órás 1891. aug. 5-i keltű levele a városi tanácshoz. (További jelzet nélkül.) 196 CsML. Mf. L. V . B. 142. c. Nro. 1711/1857. 197 Szegedi Híradó. 1861. aug. 7. Helybeli újdonságok c. rovatban. 198 CsML. IV. B. 1107. a. 1856. ápr. 11. Nro. 362. - A hatodik toronyóra - az alsóvárosi templomé - ekkor már tartósan üzemképtelen volt, ezért a róla való gondoskodás nem is szerepelt az árlejtési feltételek között. 199 CsML. IV. B. 1107. a. 1856. júl. 18. Nro. 1117. 200 CsML. IV. B. 1107. a. 1857. febr. 24. Nro. 559.
