A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 2. (Szeged, 1999)

TAKÁCS József: Szeged új toronyórái és mestereik (1806-1883)

erre való tekintettel jótállási kötelezettsége alól mentsék fel. Ezt a tanács elhárította, viszont kezdeményezte az órának egy különbizottság általi megvizsgálását.

1 A Magyar Királyi Udvari Kamara október 7-én kelt „Kegyes Rendeletié által meg engedni méltóztatott" a Rauschmann részére járó 690 vFt kifizetését.

129 Minthogy a város vezető testülete ennek végrehajtására az év végéig sem intézkedett, Rauschmann türelmetlenné válva a Királyi Kamarához fordult, beavatkozását kérve. A kormányszék január 14-i levelében a budai órás „kielégíttetését" ajánlotta a szegedi tanács figyelmébe. A testület a választott községhez és a számvevői tisztséghez utalta tovább az 1 ^0 ügyet, ahol az meg is feneklett. A Kamara március 11-i újabb leirata csupán annyit ért el, hogy a tanács megsürgette a számvevői jelentést.

131 A kormányszék június 3-án kelt levele már keményebb hangot ütött meg: 15 napon belüli jelentést követelt a tanácstól a még mindig ki nem fizetett összeg tárgyában, s tudomására hozta, hogy Rauschmann késedelmi kamatra is igényt tart.

132 A tanács azonnal kikérte a választott község véleményét, a főbíró pedig nyomban előjegyezte a következő tanácsülésre a téma megtárgyalását, amire június 16-án valóban sor is került. Miután a választott község a 690 vFt kifizetését nem ellenezte - csak a „pótlékul kivánt" 240 vFt megadásához nem járult hozzá - a tanács elrendelte a kamarási hivatalnak: fizesse ki a kért összeget Beró Jánosnak (mint kezesnek) Rauschmann részére való továbbítás végett.

1 Csakhogy a végrehajtás valahol megint elakadt! Augusztus 3-án került a magisztrátus elé a „Nagy Méltóságú MK. Udvari Kamara" e tárgyban Szegedre küldött utolsó levele, melyben felszólította a város vezetését: 8 napon belül adjanak írásbeli magyarázatot arra, hogy négy rendbeli felszólítás eüenére „ezen Követelésnek helyben hagyott ki fizetését ki késedelmezteti?" A város azonnal felterjesztett jelentésben iparkodott kimenteni a polgármestert és a főjegyzőt a felelősség alól. 1838/39 telén az alsóvárosi templom toronyórája nem működött. Melicher János OFM. plébániai helytartó kérésére - hogy ti. a „veszteg heverve tzéltalanul" álló szerkezetet meg keUene javítani - a tanács Petrovits polgármestert és Bauerfeind Ferdinánd szószólót utasította az óra hozzáértők általi megvizsgálására. Helyszíni szemlén Gireth János és Szandhausz János helybeli órások jártak fenn a toronyban és úgy találták, hogy a szerkezet alapos kitisztítással és mintegy 20 Ft-ra rúgó javítással üzemképessé tehető. A munka elvégzését a tanács Bognár Lajósra bízta. Az említett két órásnak a későbbiekben nem akadt dolga a toronyórákkal. Girethről annyi ismeretes, hogy magyar származású volt és valamikor 1827. november 1. és 1828. október vége között kapta meg a polgárjogot. Az 1855. évi iparosösszeírásban még szerepelt, mint a város hat órásának egyike.

138 Szandhausz a Badeni Nagyherceg128 CsML. IV. A. 1003. a. 1834. szept. 1. Nro. 2790. 129 CsML. IV. A. 1003. a. 1834. okt. 20. Nro. 3206. 130 CsML. IV. A. 1003. a. 1835. jan. 26. Nro. 266. 131 CsML. IV. A. 1003. a. 1835. márc. 20. Nro. 883. 132 CsML. IV. A. 1003. a. 1835. jún. 9. Nro. 1720. 133 CsML. IV. A. 1003. a. 1835. jún. 16. Nro. 1770. 134 CsML. IV. A. 1003. a. 1835. aug. 3. Nro. 2363. 135 CsML. IV. A. 1003. a. 1839. febr. 19. Nro. 527. 136 CsML. IV. A. 1003. a. 1839. márc. 15. Nro. 837. 137 CsML. XV. 15. f. 8. doboz. Ö 26. Nro. 29. 138 CsML. IV. B. 1106. Nro. 1855/636. - a céhen kivüli mesterek jegyzékében.