A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 2. (Szeged, 1999)

ZOMBORI István: Kétfejű sas és cserkész liliom. A szegedi Történeti Gyűjtemény 115 éve

ködése nemcsak a múzeum belső törvényei és lehetőségei szerint zajlott, hanem sokáig, - egészen 1990-ig, - ki volt téve a felettes szerv, a Megyei Tanács, illetve az e fölött minden kérdésben eljáró és rendelkező megyei pártbizottság akaratának. Már pedig ez az akarat mindenáron Munkásmozgalmi Múzeumot kívánt Szeged városában létrehozni. Ennek a törekvésnek része volt egy önálló épület biztosítása a város megfelelő helyén, ahol az „elvtársak" ezt a Munkásmozgalmi Múzeumot meg kívánták valósítani. Erre a megyei pártbizottság döntése nyomán 1978-ban került sor, amikor a Somogyi utca 13. szám alatti, ún. Fekete ház épületét jelölték ki erre a célra. Mivel ebben az épületben 13 lakás és több más intézmény működött, a kiürítés és a fent megnevezett célra történő átadás elég vontatottan haladt. A Történeti Osztály munkatársai előbb 2 lakás és egy iroda kiürítése révén kaptak lehetőséget, hogy 1978 végén, ületve 1979 folyamán az épületbe átköltözzenek. Természetesen ez a költözés ideiglenes jellegű volt, hiszen az épület teljes kiürítése után egy nagyobb, alaposabb átalakításra volt szükség. 1980 őszén a Sipos József moszkvai aspirantúra miatt, Zombori István Budapestre, az MTA Történettudományi Intézetébe kapott 3 éves aspirantúra miatt ideiglenesen eltávozott és helyükre érkezett a már említett Marjanucz László, Széli István. Ugyanakkor a két koUega szeUemi- és munkakapcsolata az megmaradt a múzeummal. 1982-ben sikerült az épületet teljesen kiüríteni, így az osztály munkatársai visszaköltöztek a múzeum főépületébe és a tervezők, valamint a Történeti Osztály munkatársai által közösen kidolgozott terv alapján megkezdődött az épület átalakítása muzeális célra, amely egészen 1985-ig tartott. Hangsúlyozni szeretnénk, hogy a fent említett erős pártbizottsági ráhatás ellenére a Történeti Osztály hétköznapjaiban tényleges önállóságot élvezett és ezt nagymértékben köszönhette a múzeumi vezetés segítségének és támogatásának, amely mindvégig arra irányult, hogy a Történeti Osztály betöltse a hagyományos és klasszikus várostörténeti, művelődéstörténeti osztály szerepét, tudomásul véve természetesen az elkerülhetetlen központi akaratnak való, időnkénti engedelmességet is. így több országos visszhangot kiváltó, a szakma elismerését biztosító kiállítás megrendezésére került sor. Például 1978-ban, a múzeum fő épületében lett megrendezve a „Vasvirágok" című kiállítás, amely az osztály munkája eredményeképpen a szegedi várostörténeti emlékek közül lakatoscégéreket, kovácsoltvas remekeket mutatott be a 18. századtól egészen a 20. század közepéig. A nagyszabású gyűjtőmunka során számos zászlótartó, vaskapu, sírkereszt, lakatoscégér került a gyűjteménybe, föltárva a több kiváló lakatosmester működését Szegeden, akik a szecesszió, ületve a 20. század első felére oly jellemző eklektika kiváló művelői voltak. Ez a gyűjteményegyüttes a mai napig meghatározó része a történeti anyagnak. A körülmények szerencsés összjátéka révén színes katalógus is készülhetett a kiállításhoz. 1979 Szegeden a Nagyárvíz 100. éves évfordulója jegyében telt el és ez elsősorban a Történeti Osztályra rótt nagy feladatot. A tárgyévben került sor a 10 éve bezárt Vár épület felújtására és a Nagyárvíz emlékére nagyszabású időszaki kiáüítás bemutatására, amely aztán több mint 1 évig volt nyitva. Ezzel egyidőben a Képtár épületében a Történeti Osztály közreműködése révén a múzeum, ületve a levéltár anyagából külön nagyszabású fotó- és tervrajz kiállítás került bemutatásra, amely szintén az árvíz, az árvízi újjáépítés eredményeit tárta a nagyközönség elé. 1983-ban került sor a múzeum kupolájában a szegedi fegyvergyűjtők összefogásával egy fegyvertörténeti kiállítás megrendezésére.