A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 2. (Szeged, 1999)

ZOMBORI István: Kétfejű sas és cserkész liliom. A szegedi Történeti Gyűjtemény 115 éve

Az Osztály kiállító tevékenysége közé tartozott, - bár erre részletesen itt nem kívánunk kitérni, - azon „kötelező" jellegű kiállítások elkészítése, amelyek a különböző évfordulók, ületve a pártbizottsági szándéktól függően március 21-én a Tanácsköztársaság, áprüis 4-én a fölszabadulás, november 7-én a Nagy Októberi Szocialista Forradalom alkalmából időről-időre, rutinszerűen kerültek megrendezésre. Ezek a kiáüítások annyiban voltak jelentősek, hogy a „kerül, amibe kerül" elv alapján kiállítási installációt és egyéb olyan dolgokat lehetett beszerezni, amelyek a múzeum, és az Osztály későbbi, egyéb tevékenysége folyamán fölhasználhatók voltak. Másrészt az üyen nagyszabású dokumentum kiállítások a modern kiállítási technika és kiállítás-tervezési elvek elsajátítása szempontjából is lehetőséget adott a fejlődésre, mert üyenkor mód volt profi tervezők, grafikusok megfizetésére. Az így nyert tapasztalat a későbbiek folyamán más kiállításokban is hasznosítható volt, amelyekre viszont egyáltalán nem volt üyen bőséges anyagi fedezet. Külön műfajt képviseltek a megyei pártbizottság által tervezett és a Megyei Tanács által finanszírozott nagyszabású külföldi ún. testvérmegyei, testvérvárosi kapcsolatok jegyében született kiállítások. Ezekben az egész megye, annak különböző intézményei, így a múzeum és azon belül a Történeti Osztály is maximális terheléssel vette ki részét. Minden üyen külföldön rendezett kiállításnak, - amelyek egyrészt a Szovjetunióban, Odesszában kerültek megrendezésre, ületve Lengyelországban, Lodz testvérvárosban, - kiemelt részét képezte a megye gazdasági, kulturális, politikai arculatát bemutató nagyszabású fotó- és dokumentum kiálllítás, amelynek elkészítése mindig a Történeti Osztályra hárult. Három üyen nagy kiállításra került sor a pártállami időszakban: 1978-ban Odesszában, 1980-ban Lodzban és 1984-ben ismét Odesszában. Ezek többszáz nagyméretű, jóminőségű (1978-ban és 1980-ban fekete-fehér, 1984-ben már színes) fotó segítségével mutatták be a pártbizottság ületékesei által többszörösen megvizsgált, átnézett és a válogatási szempontokat szigorúan betartó elvek alapján elkészített anyagot. Természetesen ezekkel mindig munkatársak utaztak az adott helyszínre, ahol a kiállítást összeállították, majd néhány nap elteltével lebontották és hazaszállították. Ezeknek a kiállításoknak azért volt nagy tétje, mert csak itthon derült ki, hogy az anyag összeállítása és megvalósítása mennyiben felelt meg az azt megrendelő „elvtársaknak", ez viszont jelentősen kihatott a múzeum egészének megítélésére. Maga a rendezés túlzottan nagy szakmai igényt nem jelentett, viszont a gyűjtemény, ületve a múzeum szempontjából azért volt fontos, mert az ezekhez beszerzett paravánok, vitrinek, szerszámok és egyéb grafikai anyagok hosszú időre biztosították a múzeum és így a Történeti Osztály olyan anyagellátottságát, amelyet egyéb körülmények között nem lehetett megoldani. Ugyanakkor a kiáüítások rendezése és szervezése kapcsán megnyüvánult a Történeti Osztály munkatársaiban meglévő, határozott cselekvőkészség, agüis fölkészültség, nyelvtudás és szervezőerő, amely ezt az Osztályt a múzeum egész közösségén belül meghatározó jelentőségűvé tette.