A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 2. (Szeged, 1999)

ZOMBORI István: Kétfejű sas és cserkész liliom. A szegedi Történeti Gyűjtemény 115 éve

múzeum osztályainak célja elsősorban a Szeged városára és környékére vonatkozó anyag összegyűjtése . A jelzett kiadvány 19. oldalán kezdődik a két intézmény ügy- és házirendje, elsőként itt is a könyvtár anyagát tekinti át és ismerteti annak szabályait. Ezt követően a 33. oldalon tér rá a múzeum ügyrendjére. Megjegyzi, hogy a múzeum gyűjteményei és irodái a földszinti, ületve a magasföldszinti helyiségekben vannak, ahova a látogatók csak az épület főbejáratán átjöhetnek be. A két szint közti összeköttetést a csigalépcső biztosítja. Megismétli azt a nyitvatartást, ületve belépődíjjal kapcsolatos információt, amelyet fentebb, Cs. Sebestyén jelentése kapcsán érintettük. A 67. paragrafus megjegyzi, hogy: „A gyűjtemények megőrzése és szakszerű kezelése miatt az egyes gyűjteményeknél szakférfiak, szakkezelők szükségesek", továbbá a 68-as paragrafusban elmondja, „hogy a múzeumba érkező minden darabot beérkezési naplóba kell följegyezni, minden gyűjteményről külön leltárt kell vezetni" és arra is kitér, „hogy a szakleltárt az illető tár tudományos beosztásának megfelelően kell vezetni.'^

4 Ezután kitér a régészeti, numizmatikai anyagokra. A 73-as paragrafusban megjegyzi, „hogy a ki nem állítható tárgyak, az erre a célra kijelölt raktárhelyiségekben vagy szekrényekben helyezendők el, a könnyű tájékozódás és szakszerűségi szempontok szem előtt tartása mellett. "®

5 A szabályzat részletezi a szépművészeti, néprajzi és természetvédelmi anyagot is. A konkrét fölsorolásból az egyes gyűjteményes anyagok közül csak a várostörténeti anyagra nem tér ki részletesen, ami véleményünk szerint arra utal, hogy ennek „önálló gazdádja nem lévén", nem kapott keUő súlyt a múzeum egész anyagán belül. Mindez érthető, ha azt nézzük, hogy a múzeum igazgatója ekkor már régész, és tudomásunk szerint a fizetett, vagy ingyenes tudományos munkatársak érdeklődése megoszlott a név szerint kiemelt többi gyűjteményegyüttes között. Ugyanakkor nem volt külön szakembere a történeti anyagnak, mint ahogy 1934 előtt, minden más tevékenysége mellett Móra jószerével egymaga gondoskodott ténylegesen a művelődéstörténeti és várostörténeti gyűjteményről. Ily módon az ő halála különösen nagy veszteséget jelentett ennek a gyűjteményegyüttesnek. Az a tény, hogy Móra halála után Cs. Sebestyén Károly Csallány Dezső 1936 nyarán történt kinevezéséig ellátta a múzeumvezetői tisztet, adott bizonyos lehetőséget a történeti gyűjteménynek, azonban az ezt követő időszakban már nem volt keUő „gazdája" az anyagnak. Fentebb ismertettük a leltárkönyv éves gyarapodását, ami jelzi, hogy a gyarapodás nem szűnt meg, de a múzeum egészén belül való reprezentáltsága és fontosságához méltó súlya nem volt biztosítva. Az 1937-es szabályzatot és működési rendet 1942-ben újabb követte. Minden bizonnyal a háborús viszonyok is hozzájárultak ahhoz, hogy ez a szabályzat sokkal rövidebb, de lényegében ugyanazokat a pontokat és előíráon sokat tartalmazza mint a korábbi. Nagyon kevés információnk van a háború alatti eseményekről és ezeknek konkrétan a múzeumra, valamint a történeti anyagra gyakorolt hatásáról. Az 1944 október 14-én kelt: Jegyzőkönyv a háborús károkról címmel készült dokumentum elmondja, hogy már a háború elején több gránáttalálat érte a múzeum épületét, megrongálta a homlok83 I. m. 14. 84 I. m. 38. 85 I. m. 40. 86 Somogyi Könyvtár, 360-364.