A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 2. (Szeged, 1999)

ZOMBORI István: Kétfejű sas és cserkész liliom. A szegedi Történeti Gyűjtemény 115 éve

említi az 1934. augusztus 10-én Zichy Istvánt, a Magyar Történeti Múzeum főigazgatóját, illetve Horváth Gézát, a Magyar Nemzeti Múzeum főigazgatóját.

79 Cs. Sebestyén föllépését mint a könyvtár-múzeum aktuális dolgairól beszámolót készítő személy, az indokolja, hogy Móra halála után átmenetileg őt bízták meg az intézmény vezetésével 1934-36-ban. A Szeged Városi Törvényhatóság csak 1936 június 22-én választott új könyvtár- és múzeumigazgatót, aki Csallány Dezső lett. Ugyanebben az évben, 1936 november 30-án a városi közgyűlés a szegedi múzeumnak átengedte a vármaradványt múzeumi célra.

80 Ugyanezen beszámolójában Cs. Sebestyén megjegyzi, hogy 1936-ban jelentős rendezési munkálatok voltak, részben a gyűjtemények, részben a kiállítások területén. A legfőbb szempont az volt, hogy a zsúfoltságot megszüntessék és a felesleges anyagokat raktárba helyezzék. A konkrét évi gyarapodás kapcsán megjegyzi: „A város- és művelődéstörténeti gyűjtemény 9 darabbal gyarapodott, törzsállománya 1474 db." Ugyanezen év kapcsán jegyzi meg, hogy sor kerül az Ambrozovics hagyaték végleges besorolására a múzeumi gyűjteménybe, amely alapvetően képzőművészeti anyag, de hozzáteszi, hogy 32 db művelődéstörténeti tárgy is található benne. A beszámolóból tudjuk, hogy a múzeum gyűjteményei, így a várostörténeti anyagok is, augusztus l-ig naponta 10-től 13 óráig voltak megtekinthetők. A kiállítások egy részébe ingyen lehetett belépni, a másik részébe 20 filléres díjat keUett fizetni. Ez a vasár- és ünnepnapokra vonatkozott, hétköznapokon 30 füléres jegyet keUett venni, és szintén 10-től 13 óráig lehetett megnézni az anyagot. Ugyanitt írja le Cs. Sebestyén, hogy 1936-ban mintegy 16 000 fő látogatója volt a múzeumnak. Megjegyzi azt is, hogy a már említett átrendezés időszakát leszámít va, a gyűjtemények egész éven át nyitva voltak. Azt, hogy a várostörténeti-művelődéstörténeti gyűjtemény minden elmondott pozitívum mellett sem rendelkezett igazi gazdával, különösképpen Móra Ferenc halála után, az kiderül abból, hogy az 1936-os pénzügyi kiadásokat vizsgálva megtaláljuk a könyvtár, a képtár, a néprajz, természetrajz, stb. kiadásait, de a várostörténeti tár külön kiadással nem szerepel. Bizonyára az itt szereplő régiségtárba került a várostörténeti anyag besorolásra, de ez nem egyértelmű. Cs. Sebestyén a számszerű kiadásokkal kapcsolatban meg is jegyzi: „Az egyes gyűjtemények fejlesztésére foro 1 dított összegek meglehetősen aránytalanok. A történeti gyűjtemény felemás helyzete az ekkor már klasszikus nagy gyűjteménynek számító régészeti, numizmatikai, néprajzi és természettudományi, valamint képzőművészeti anyagok között kiderül az 1937-ben elkészült könyvtár és múzeum szabályzat, ületve a házirend tanulmányozása kapcsán is. Ez az igen terjedelmes és a jelzett évében nyomtatásban is megjelent szabályzat az intézetet két főosztályra osztja, ami hasonló a már korábban ismertetetthez. Az A./ osztály a Somogyi Könyvtár, a B./ a Városi Múzeum. Itt a múzeum kapcsán 5 osztályt vagy 5 csoportot sorol fel: a.) régiségtár és éremgyűjtemény b.) szépművészeti gyűjtemény, c.) néprajzi gyűjtemény, d.) művelődés- és várostörténeti gyűjtemény, e.) természetrajzi gyűjtemény. A szabályzat az első részben elsősorban a könyvtárral kapcsolatos ismereteket mondja el, a 14. oldalon tér rá a múzeum ismertetésére, itt ismét kitér az 5 gyűjteménycsoportra és megjegyzi: „A 79 I. m. 351-352. 80 I. m. 354-355. 81 I. m. 358-359. 82 A Szegedi Somogyi-könyvtár és Városi Múzeum Szabályzata ügy- és házirendje. Szeged, 1937; 4.