A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 2. (Szeged, 1999)

ZOMBORI István: Kétfejű sas és cserkész liliom. A szegedi Történeti Gyűjtemény 115 éve

12-én az 1427-1431 közötti együttes, amely Móra Ferenc sírjáról való koszorúszalagjait tartalmaza. Ezt a néhány darabot valamüyen módon ekkor hozták a múzeumba, a többi szalagot 1943-ban. így vált a múzeum igazgatója, a gyűjtemény kezelője, maga is a gyűjtemény „részévé". Az elmondottakból látható, hogy a történeti gyűjtemény létrejöttétől, 1883-tól kezdve, a részletezett alkalmi nehézségek és problémák ellenére töretlen fejlődést mondhat a magáénak, egészen 1934-ig. Ez év február 8-án halt meg Móra fiatalon, mindössze 57 évesen. Akárcsak két elődje, ő is hivatali ideje lejárta előtt úgy távozott, hogy ha a betegség nem károsítja szervezetét, még jónéhány évig folytathatta volna magasszintű szeUemi tevékenységét. VISZONTAGSÁGOS ÉVEK - GAZDÁTLAN GYŰJTEMÉNY 1935-ben csak néhány tárgy kerül a gyűjteménybe. 1936-ban szintén különböző fegyverek, dokumentumok, ületve a lebontott Szent Dömötör templom orgonáját díszítő három fa szobor. Ebben az évben, 1937 február 20-án leltározták be az Ambrozovics Dezső-féle hagyaték történeti vonatkozású anyagát, 1475-1501-es tételszám alatt. 1937 szeptember 22.-Í bejegyzéssel Szeged az 1509-1525 számú tétel, amely Juhász Gyula koszorúszalagjait tartalmazza. Nyüvánvaló, hogy miként a korábbiak, Nyilasy Sándor, Móra Ferenc, ületve Klebelsberg Kunó sírjáról, úgy ezek Juhász Gyula temetése alkalmából a síron elhelyezett koszorúkról kerültek ide. Megjegyzendő, hogy ez esetben csak a szalagok színe és anyaga van megjelölve, a korábbiaktól eltérően a rajtuk lévő fölirat sajnos nem. 1938-ban az 1558-1580 szám között jelentős fegyveranyag van beleltározva, június 6.-i dátummal, amelynek eredete a bejegyzés szerint a következő: „Dr. Papp Menyhért gyűjteménye lakbértartozás fejében lett lefoglalva, és került a múzeumba. " 1939-ben különböző gránátszüánkok, golyók és egyéb I. vüágháborús tárgyak jutok tak ajándékként a gyűjteménybe, összesen 10 tétel. 1940-ben mindössze 6 tétel a gyarapodás, elsősorban ajándékból. 1941-ben bankjegyeket találunk az 1607-1616 szám között Feldmann Egon ajándékaként. 1942-ben a Szeged Városi Mérnökség ajándéka a különböző városi középületekre kiírt és beérkezett tervpályázat dokumentum-anyaga, különböző dossziékban. Ez az előző évek néhány tételnyi anyagához képest nagy, többszáz darabos gyarapodást jelent. 1943-ban alig 8-10 különböző tárgyat találunk és ezután következik az 1943 július 27.-i anyag, amely a leltárkönyvet zárja, a már említett Móra relikviák, az 1683-as tételtől az utolsó számú bejegyzésig, 1784-ig, 9 oldalon át. A múzeum 1934. évi feladatainak ismertetését már az évtizedek óta Mórával együttműködő kollega, Cs. Sebestyén Károly készítette el. Az 1935 március 6-án keltezett, de az 1934-es évre vonatkozó jelentésében az egyik legfőbb gondként azt veti föl, hogy a múzeum munkáját nagyon rosszul érinti, hogy Szegednek nincsen más kiállítóhelye mint a múzeum, ezért a legkülönbözőbb vendégkiállításoknak kénytelen helyet adni. Ilyenkor a meglévő saját anyagot el kell takarni vendégfalakkal és így - mint írja - „hetes hónapszámra a saját kiállítása el volt zárva." Cs. Sebestyén konkrétan a festményeket sajnálta, amelyeket üy módon el kellett takarni, ami érthető is, hiszen a képtár bemutatására használt termeket lehetett leginkább a fentebb említett célra használni. Valószínű tehát, hogy a korábban részletezett történeti kiállítás 4 termét ez különösebben a jelzett időszakban nem érintette. Ugyanebből a jelentésből kiderül az is, hogy a szegedi múzeum híre révén időről-időre jeles szakmai és külföldi vendégek is voltak. Konkrétan