A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 2. (Szeged, 1999)
ZOMBORI István: Kétfejű sas és cserkész liliom. A szegedi Történeti Gyűjtemény 115 éve
tékben saját személyének tulajdonítja, kiderül a kerületi biztos, dr. Kelemen Bélához írt leveléből is, amely 1920 január 13-án kelt. „... az intézet belső fejlesztése és külső teljesítőképességének fokozása körül pár év alatt több történt mint azelőtt az idők folyásának megfelelően lassúbb érverésű esztendők egész során keresztül. A múzeum régi osztályait korszerűen átszerveztük, újakat nyitottunk meg és új gyűjtési mezőkön kezdtük meg a munkát." 64 Ugyanezen levélben megismétli a fentebb már említett, 1919-re vonatkozó jelentésének fontos mondatát, amelyben a Szegedi Könyvtár és Múzeum megnövekedett fontosságát a kialakult új politikai határviszonyokban így látja: „... az ország nagy vidéki kultúrintézetei közül egyedül a szegedi maradt meg magyarnak, amelyre eddig az állam aránylag legkevesebbet fordított, s hogy ennek jelentősége itt a határon, ahonnan ezután egyedül sugározza a magyar kultúrát a Délvidékre, rendkívül megnövekedett. ,j65 Nem kétséges, hogy Móra itt a Tömörkény István utáni, saját kedve, elgondolása szerinti átszervezésre és megújításra gondol. Egészen bizonyos, hogy a fentebb részletezett történeti anyag begyűjtése, a katonai zászló átadása kapcsán az újságcikkben leírt ígérete, amely szerint önálló kiállítást kíván szentelni a közelmúlt vüágháború katonai dicsőségének és tárgyi dokumentációs emlékeinek, azt jelzi, hogy Móra az addig meglévő régészeti, numizmatikai, néprajzi, képzőművészeti és természettudományi gyűjtemény mellett fontosnak látta a történeti anyag önálló történeti osztályba sorolását. Ezt jelenti az új, történeti leltárkönyv megnyitása is. Ugyanakkor Móra rendkívül fontos feladatnak érezte az intézmény anyagi, erkölcsi és politikai támogatottságát is biztosítani. Erre szolgált az 1920 március 1-én kelt levelében részletezett, Szegedi Múzeum Barátok Egyesületének megalapítása, amely alakuló közgyűlését 1920 február 29-én tartotta. A szervezet feladatának tekinti a múzeum és könyvtár anyagi támogatását, amely egyesületbe a város legjelentősebb tisztviselőit, elöljáróit és polgárait egyaránt beválogatták. Kellő módon képviseltette magát a múzeum is, egyebek között Cs. Sebestyén Károly munkatársuk révén, akinek személye azért is jelentős számunkra, mert az 1918 végén nyitott történeti leltárkönyv Móra mellett Cs. Sebestyén Károly bejegyzéseinek köszönheti gyarapodását. Azt, hogy a múzeum átszervezése kapcsán Móra müyen munkát végzett, ületve még müyen tervei vannak ezzel kapcsolatban, nagyon jól megfigyelhetők Mórának Vajas Józsefhez, az Alsóvárosi Népkör elnökéhez intézett 1921 szeptember 11-én kelt levelében. Ebben ismét a saját munkájára büszke és eddigi tevékenységével elégedett szakember mondja a következőket: „Hosszú évek munkája most már meg is látszik az intézeten. Vasárnaponként csak úgy nyüzsög idebent az ember, s aminek a legjobban örülök, a kisember, a paraszt és a munkás is megszerette már a múzeumot. Engem ugyan destruktív hírbe kevert az értelmetlenség, de én szívesen vállalom ezt a vádat, mert akit az én munkám destruál ebben a házban, az soha nem fog elmenni gyújtogatni, fosztogatni, és nem fog embervér után kiáltani.... A gyűjtemények átszervezése úgy, ahogy én elterveztem, minden osztályban megtörtént már, csak a néprajz van hátra. Ez azért maradt utolsónak, mert a legnagyobb az anyag, sok idő és sok munka kell hozzá. Szerintem a magyarság és Szeged szempontjából ez a legfontosabb rész. Itt kell a magyar specifikumot a legjobban és legtetszetősebben kidomborítani, mert itt érdeklődik legjobban a külföldi vendég. Anyag van itt is bőven; hiszen 64 I. m. 323-324. 65 I. m. 324. 66 I. m. 324-325.
