A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 2. (Szeged, 1999)

ZOMBORI István: Kétfejű sas és cserkész liliom. A szegedi Történeti Gyűjtemény 115 éve

zeti Hadsereg, Horthy rohamcsapat jelvényeit, sapkáját, illetve különböző fölszerelési tárgyait tartalmazza. Ezt követően 1920. június 26-án, szeptember 13-án, 20-án és október 20-án különböző vüágháborús, ületve hadifogoly emlékeket találunk a gyarapodásban, majd 1920 november 18-án, a 472-es számtól kezdődően több dokumentum van, amely a Magyar Köztársaság, ületve az Ébredő Magyarok Egyesületével kapcsolatos. 1920 november 27-én újabb jelentős bejegyzést találunk.

62 Némi szünet után 1921 március 15-én találunk újabb bejegyzést. (503-as szám). 1921 áprüis 6-án kelt az 504-es számú szám, egy arab szpáhi lándzsa, amely egy szegedi tisztviselő ajándéka. Az 1918 vége - 1920 közötti időszak sajátos történeti eseményeihez tartozik, hogy az őszi forradalmat követően 1918 decemberében francia megszálló katonaság vonult be a városba és itt tartózkodott 1920 márciusig. Ami a könyvtár, múzeum sorsát illeti, a háborús károk, amelyek elsősorban a pénzhiány és a katonának elvitt alkalmazottak munkából való kiesése révén keletkeztek, jelentősen hozzájárultak az épület állagának leromlásához. Nyüvánvaló, hogy Mórának, mint múzeumigazgatónak az 1918 őszi forradalomban történt exponálása hozzájárulhatott ahhoz, hogy a károk helyreállítására a várostól pénzt tudott szerezni. Ismét csak Móra személyének és kivételes egyéniségének köszönhető, hogy jó kapcsolatot alakított ki a megszálló francia katonaság vezetőivel, tisztjeivel, akikről a korabeli följegyzések szerint ismert volt, hogy rendszeresen látogatták a múzeum kiállításait, és a könyvtárat is. A franciák Szeged város belpolitikai életében jelentős kiegyensúlyozó szerepet játszottak, de a nemzetközi események, elsősorban a román és szerb csapatok támadása miatt külpolitikai szempontból is jelentős volt ittlétük. Nekik köszönhető, hogy egyik fél katonái sem tudtak a városban pusztítást végezni, főként pedig nem sikerült Szegedet román, vagy szerb megszállás alá helyezni. Tény viszont az, - és az előbbi leltárkönyvi bejegyzés is erre utal, - hogy Móra fontosnak tartotta a franciák szegedi jelenlétének dokumentálását, megőrzését a múzeumi gyűjteményben. Ma több korabeli, Szegeden kibocsátott francia nyelvű plakát, röplap, Szegeden kiadott francia nyelvű újság, néhány használati tárgy, ületve az előbb említett fegyver, valamint korabeli fotók örökítik meg a francia jelenlétet. A város különböző utcáin masírozó francia katonákat, az 1919 július 14-i, Széchenyi téren tartott francia nemzeti ünnep eseményeit láthatjuk a fényképeken. Ezek ma a történeti gyűjtemény értékes kortörténeti emlékei. Nem vitatható, hogy a múzeum megmaradása, 1918-19-20 folyamán történő gyarapodása, talpraállása a háborús idők után a megcsonkított ország viszonyai közepette, nem kis mértékben tulajdonítható Móra személyes, emberi, erköcsi és tudományos tevékenységének. 1920 januárjában, amikor elküldi az előző, 1919-es évről szóló beszámolóját, akkor ebben az emiatt érzett büszkeség, öntudatos magabiztosság olvasható ki az alábbi mondatban: „Amikor a felkoncolt Magyarország vidéki kultúrközpontjaiban a könyvtárak és múzeumok kifosztva, felprédálva vagy magyarságukban meggyalázva halottasházakká váltak, és amikor az ország szívében is hosszú időre megdermedt a kulturális intézmények élete: legyen szabad legalább itt, Szegeden, a magyarság Herkules-oszlopainál, melytől keletre és délre ellenséges óceán kavarog, rámutatni a mi csöndes kultúrszigetünkre, amely a Gondviselés kegyelméből megmaradhatott magyarnak és zavartalanul gazdagodhatott ebben a vérrel szegett fekete esztendőben is. ' Hogy Móra ezt nem kis mér62 482 - 501 sz. 63 Somogyi Könyvtár, 97.