A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 2. (Szeged, 1999)

ZOMBORI István: Kétfejű sas és cserkész liliom. A szegedi Történeti Gyűjtemény 115 éve

ző fegyverek, tartozékok, kézigránátok, repülőgépekről lehajított bombák darabjai kerültek be, és olyan emléktárgyak, amelyeket a katonák a fronton lövedékek hüvelyéből és más egyéb tárgyakból készítettek. Az 1917. évi gyarapodás meghatározó részét a város ismert családjának fia, Engel Vümos főhadnagy adományozta a múzeumnak, szintén háborús anyag. (17-24; 41-53; 56; 59) 1918-ban találunk vésett vasgyűrűt, amelyik mint ismert, a háború költségeire beszedett nemesfém-gyűjtés révén, az arany jegygyűrűk helyett került használatba, valamint különböző baráti és ellenséges hadseregek tárgyait: kézigránátokat, puskákat, patrontáskákat, oldalfegyvereket, egyenruha-tartozékokat, kardbojtokat. (1-21; 23-25) A múzeum működéséről, a történeti gyűjtemény és a kiállítás sorsáról viszonylag keveset tudunk. Ismert, hogy a katonai behívás érintette Tömörkényt, Mórát és az ekkor már a múzeumban dolgozó Kotormány Jánost. A háborús nehézségek miatt még kevesebb pénz jutott a múzeum-könyvtár fönntartására, ezért az épület állapota leromlott. A bajokat tetézte az is, hogy az intézmény 1917 áprüis 24-én elveszítette igazgatóját. Tömörkény mindössze 51 éves volt. Utóda Móra Ferenc lett. MÓRA ÉS AZ ÖNÁLLÓ GYŰJTEMÉNY LÉTREHOZÁSA Móra személye a múzeum szempontjából meghatározónak bizonyult. Az előző két igazgató, Reizner és Tömörkény vitathatatlan eredményei és erényei után Móra méltó folytatónak bizonyult. 11 évvel volt fiatalabb Tömörkénynél és az ő elképzelései és irányítása alatt végrehajtott módosítások lehetővé tették, hogy a múzeum az 1918-19-20-as évek nehéz történései és zivataros eseményei után, méltó körülmények között léphetett a 20-as évek új kihívásai elé. Meg kell jegyezni azonban - és ez a történeti anyag szempontjából is meghatározó, - hogy az 1918 október-novemberi események során, amelyek szegedi történéseiben Mórának politikai értelemben is meghatározó szerepe volt, a múzeum új, különleges jelentőséget kapott. A város számos értelmiségi polgára, akik a bezárt iskolák és a háború utáni nehéz viszonyok közepette munka nélkül maradtak, szinte „bemenekültek" a könyvtár-múzeum épületébe és itt ingyenesen, Móra irányítása alatt hasznos, tudományos feldolgozó tevékenységet folytattak. Sajnos, nem tudjuk pontosan azonosítani, hogy mikor, ki, müyen tevékenységet végzett, de ez a néhány hónap e tekintetben is pozitív fejleményt jelentett a nehéz napokat átélő Kultúrpalotának.

60 A történeti gyűjteményben az I. világháború alatt fölgyűlt anyagok és az az erkölcsi igény, amelyet Móra nagyon átérzett, hogy a háborút végigszenvedő, végigharcoló katonák és azok családtagjai a háború relikviáit látni akarják, azt eredményezte, hogy 1918 december 6-án Móra - az eddigi tradícióval szakítva - szükségesnek látta egy új, kifejezetten a történeti tárgyak nyilvántartására szolgáló leltárkönyv megnyitását. Ez a történeti gyűjtemény első, önálló leltárkönyve, külső borítóján a megkopott, alig olvasható felirat, Móra kézírásával: A Szeged-városi múzeum várostörténeti osztálya leltára 1918. Megjegyzendő, hogy az eddig idézett régiségtári naplóban, amelynek első kötete 1883-tól 1906-ig, második kötete 1906-tól 1927-ig terjedő anyagot tartalmaz, 1919-től kezdve már nem találtunk történeti anyagot. Éppen azért, mivel a Móra által megnyi60 CS. SEBESTYÉN Károly: Emlékezés Móra Ferencről. 1956. In: Somogyi Könyvtári Híradó. 1969/3. 201.