A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 2. (Szeged, 1999)

ZOMBORI István: Kétfejű sas és cserkész liliom. A szegedi Történeti Gyűjtemény 115 éve

tott történeti leltárkönyvbe kerültek az új tárgyak. Ez a leltárkönyv, amelynek jelentős részét Móra személyesen vezette, szakít a korábbi gyakorlattal és nem évenként újrakezdve számozza a gyarapodási anyagot, hanem 1-től az 1784-es tételig bezárólag, folyamatosan rögzíti az újabb és újabb tárgyakat. Időben a leltárkönyv a már említett 1918 december 6-tól 1943 július 27-ig terjed. Az utolsó beleltározott tétel, amely az 1943 július 27-i dátumot viseli, az 1683-tól 1740-ig tartó gyűjteményegyüttest tartalmazza, ami szomorú aktualitást és stüszerű befejezést is jelent ebben a kötetben. Ugyanis Móra Ferenc relikviáit sorolják fel. A bejegyzésből nem derül ki, de valószínűleg a családtól ekkor került a múzeumba a Móra személyes tárgyait, kéziratait és leginkább a temetésén elhelyezett rengeteg koszorú szalagjait tartalmazó együttes. Megrázó az a hihetetlen tisztelet és szeretet, amely a leltárkönyvben részletesen leírt koszorúszalagokból kiolvasható: a kísérőszöveg tartalma, az ott szereplő nevek, intézmények, hivatalok stb. felsorolásával együtt. Az 1918 december 6-án megnyitott történeti leltárkönyv bevezető soraiban Móra a következőket írja: „Dobay Gyula dr. népfelkelő százados, a szegedi hadifogoly iroda vezetője az iroda feloszlatása alkalmával a múzeum háborús emléktára számára átengedett egyet-mást azokból a holmikból, amelyeket a hadifoglyok részére érkezett csomagokban találtak. Muzeális kezelésre alkalmasak a következők": és itt fölsorolja a különböző tárgyakat három oldalon keresztül. Ezt követő bejegyzése 1918 december 10-én olvasható a következő bevezető szöveggel: „A forradalom kitörése után, november elején megjelent nálam Nováky Árpád 46-os alezredes, és Tabéry Géza író, 46-os főhadnagy, s jelentették, hogy a háború alatt tervbe vett 46-os hadialbumhoz gyűjtött anyagot, - mivel a 46. gyalogezred feloszlott, s az album kiadása bizonytalanná vált - a városi múzeumnak szeretnék adni. " Ezután elmondja, hogy november 5-én a katonaság összesen 21 ládában hordta be a múzeumba az anyagot és részletesen leírja hat és fél oldalon az anyagokat. Ezt folytatja 1918 december 14-i bejegyzéssel hozzátéve, hogy a 46-os gyalogezred feloszlatása kapcsán az intézetbe újabb anyagokat, képeket hoztak. Ezeket is részletezi az ezt követő 3 oldalon. 1919 január 25-én tovább folytatja a leírást, ezt követően találjuk a Szegedi Napló 1919 január 23.-i számának a kivágatát, amelynek címe: „Eltemették az ezredzászlót" és ebben részletesen leírja, hogy neki, Móra Ferencnek hogyan adták át a katonák az ezredzászlót. Bár Móra ebben az újságcikkben egyes szám harmadik személyben írja le a történteket, nyüvánló, hogy saját személyének, mint szemtanúnak a hitelességével fogadhatjuk a közölteket. A történeti gyűjtemény szempontjából a következő része fontos az újságcikknek: „Az igazgató (Móra Ferenc, Z.I.)... szólt arról, hogy mihelyt a viszonyok engedik, külön helytörténeti osztályt fog berendezni és abban külön szobát a háziezred emlékeiből, amelyekhez sok dicsőség és sok szomorúság tapad... Arra kérte végül az ezred parancsnokságát, lehetőleg juttassanak a múzeumnak 46-os uniformist és felszerelést a háborút megelőző és a háborús évekből, amelyekbe figurínókat öltöztetve, be lehessen majd mutatni a hadtörténelmi gyűjteményben, milyen volt a 46-os katona. " Az előbb említett gyűjteményegyüttes sajnos, nem található ma a múzeum gyűjteményében, mert az idők folyamán megsemmisült. Azonban nem a múzeum anyagaként pusztult el, hanem - mint ezt Móra bejegyzése bizonyítja mindjárt a leltárkönyv elején, még az adományozók voltak azok, akik visszakérték az ezred anyagát és másként döntök tek sorsáról. Móra az előbb említett teljes gyűjteményegyüttest áthúzta és mint azt a lap hosszanti oldalára, fekvő helyzetben elhelyezett három-soros bejegyzés elárulja, ennek a