A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 2. (Szeged, 1999)

ZOMBORI István: Kétfejű sas és cserkész liliom. A szegedi Történeti Gyűjtemény 115 éve

AZ ELSŐ VILÁGHÁBORÚ ÉS EMLÉKEI 1914 nyarán kitört az első világháború, amely az 1918 őszéig tartott. Eltekintve azoktól a megpróbáltatásoktól, amelyek Szegedre, mint minden más településre is vonatkoztak, a katonai behívásokra, a gazdasági nehézségekre, amelyek természetesen a kultúrára és igy kiváltképp a könyvtárra, múzeumra fokozott megpróbáltatást róttak, egy új feladat jelentkezett. Ez az eseményekből egyrészt önmagától adódott, másrészt az országos szakmai vezetés, a főfelügyelőség fel is hívta a figyelmet: körlevélben kérték, hogy a múzeumok a saját gyűjtési területükön minél nagyobb figyelemmel és gondossággal próbálják összegyűjteni a háborús eseményekkel összefüggő tárgyi és egyéb anyagot az utókor számára. Az 1914 utáni történeti anyagban ezért természetesen Szegeden is az első vüágháborús anyag jelenti a meghatározó mennyiséget. Az 1915-ös évnél a leltárkönyvben ugyan az 1. számú tétel a Magyar Műkertészek és Kertgazdák Országos Egyesületének díszoklevele a Szeged városi Közkertészet részére. A 24-es számú tétel pedig Dankó Pista koporsójának vörösréz kulcsa, amely Tömörkény István ajándéka, de a közte szereplő, összesen 22 tétel

58 a világháborúval kapcsolatos fegyver és katonai fölszerelési anyagot jelent, amely a frontot megjárt személyek ajándékaként került ide. Ezek közül is kiemelkedik a 15-ös, amely papírpénzeket tartalmaz. Olyan szükségpénzekről van szó, amelyek később át lettek sorolva a numizmatikai anyagba, de amelyekről Tömörkény István azt írja: „Azért írtam ebbe a naplóba az éremtárt helyett, mert a többi háborús emlék is itt van bejegyezve". 1916-ban hasonlóképpen nagy számban találunk vitézségi érmeket, a front által érintett különböző országok fém- és papírpénzeit, fegyvereket, a fronton fabrikált különböző emléktárgyakat, egyenruha tartozékokat, orosz, olasz, szerb frontról származó postakártyákat, szinte kizárólag adományból. Az 1916. 2 l-es tétel - úgy gondoljuk - vüágviszonylatban is egyedülálló tárgy beszerzését jelenti. A szegedi 46-os honvédok több hónapon át vívták elkeseredett álló harcukat a doberdói fennsíkon az olaszokkal és a két fél között, a senki földjén álló terjedelmes szederfát a mindkét irányból rázúduló géppuska és puskalövedékek szétszaggatták. Ezért, amikor a 46-osokat leváltották és visszatértek Szegedre, akkor az olaszokkal történt egyeztetés révén az ágainak egy részét és leveleit elvesztett nagy, kiszáradt fát kivágták, s mint a katonai hősiesség és helytállás, de egyszersmind az értelmetlen pusztítás szimbólumát magukkal hozták. A híres doberdói fát 1916 nyarán ünnepélyesen a városnak átadták. Az említett leltári bejegyzés azt írja: „Beutalva a Városi Tanács által"

59 Korabeli fotó is maradt arról az eseményről, amikor egy fából készített tartóállványban elhelyezve, mintegy 4 m magas fát apró nemzetiszínű zászlókkal és szalaggal földíszítve a múzeum oszlopos főbejárata előtti részen fölállították. Itt vettek tőle búcsút a katonák, és került be aztán a gyűjteménybe, majd természetesen mindjárt a kiállításba. A szomorú háborús aktualitás és az innen származó tárgyak dominanciáját jelzi az is, hogy míg a korábbi években a történeti anyag kisebb részt képezett a régészeti anyaghoz képest az éves gyarapodásban, addig pl. 1916-ban a teljes évi gyarapodás csak és kizárólag háborúval kapcsolatos történeti tárgyakból áll össze. Igaz ez 1917-re vonatkozóan is, amikor a román frontról, illetve a háború egyéb helyszíneiről különbö58 1915. 2 - 23. 59 Lásd Szegedi Napló 1916. július 18.