A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 2. (Szeged, 1999)

ZOMBORI István: Kétfejű sas és cserkész liliom. A szegedi Történeti Gyűjtemény 115 éve

tartozékok, mint pl. zászlók, városcímeres tarsolyok és a polgárőröket ábrázoló különböző festmények, metszetek stb. Bekerültek a különösen nagy megbecsülésnek örvendő 1848-49-es forradalom és szabadságharc emléktárgyai, zászlók, fegyverek, egyes személyekhez kötődő viseletek. Az itt is megfigyelhető Kossuth-kultusz tárgyai, valamint az 1870-es években meginduló 48-49-es honvéd zászlóaljak találkozóinak, összejöveteleinek kortárs dokumentumai. Begyűjtötték a múzeumba az 1879-es árvíz emléktárgyait, valamint az ezt követő újjáépítés során a földből előkerült középkori Szeged tárgyait. Sor került néhány kiemelkedő személyiség hagyatékának megszerzésére, így pl. Tisza Lajos, Mikszáth Kálmán hagyatékból kerültek értékes tárgyak a gyűjteménybe. Az - úgymond - hivatalból begyűjtött anyagok mellé természetesen jóval kisebb hányadban, kerültek magánszemélyektől adományok a múzeumba, továbbá még kisebb hányadban vásárlások révén is. Nehéz meghatározni utólag, dokumentumok hiányában, hogy a néhány darabon túlnőtt jelentőségű, több tucat, esetleg száznál több darabból álló gyűjtemények megvásárlásánál mennyiben működött közre a városi tanácsnál fennálló személyes kapcsolat, egyes kiemelkedő személyiségek politikai közreműködése és mennyire az adott gyűjtemény tényleges, tudományos, történeti értéke. Az ismertetett anyagok mellett bekerültek még a Városházán őrzött, elsősorban történetei értéküknél fogva információt és történeti jelentőséget képviselő festmények, uralkodói portrék, politikusok, polgármesterek, főispánok stb. arcképei is. Mivel a felsorolt tárgyak és a leltárkönyvben szereplő egyes tételek jelentős százalékban ma is a történeti gyűjtemény beazonosított darabjai, megállapíthatjuk, hogy Szeged város középkori és török-kori múltjának emlékei nagyon töredékesek, de erről nem a múzeumi gyűjtemény tehet, hanem az a kor, amely ezt az anyagot elpusztította. A 18. századtól kezdődő Szeged történetének alapvető várostörténeti, szabad királyi városi rangjához méltó és azt reprezentáló tárgyi anyagának jelentős része a jelzett időszakban a gyűjteménybe bekerült és ma is ennek a részét alkotja. Mindezek alapján joggal mondhatjuk, hogy a múzeum létrehozói és gyarapítói elsősorban a három személyiség: Reizner János, Tömörkény István és Móra Ferenc a vizsgált időszakban jó munkát végeztek. Ha pedig azt nézzük, hogy az elkészült Kultúrpalotával a nagyközönség elé táruló múzeum történeti, várostörténeti anyagának kiállítása, feldolgozottságának színvonala megfelel-e a hazai, sőt nemzetközi színvonalnak, akkor e tekintetben is egyértelműen pozitív a megítélés. Ez annál is inkább elismerést követel a fent felsorolt három személynek, mert ezen teljesítményüket helyenként kicsinyes, akadékoskodó városi tanácsi támogatás mellett, alapvetően saját szellemi és lelki erejük maximális igénybevételével tudták elérni és biztosítani. Hozzátartozik az is, amit a történeti gyűjtemény esetében konkrétan nem is tudunk név szerint pontosítani, hogy az a nagyon kis létszámú segéderő, ami a közös könyvtár-múzeum vezetésének rendelkezésére állt, nem is tette másképpen lehetővé, mint az elsőszámú vezető, azaz az igazgató mindenkori maximális szellemi, lelki és fizikai részvételével az említett gyűjteménygyarapítást.