A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 2. (Szeged, 1999)
MARJANUCZ László: Szeged társadalma és népességfejlődése a 18-19. században
találhatunk, melyek inkább a társadalom belső — vagyoni szempontú — tagolódását, a hadrafogható népesség kormegoszlását tükrözik. Ezek az adóösszeírások, újonclisták, polgárlajstromok azonban alkalmatlanok az egyes demográfiai magatartásminták (születés, házasság, halálozás) finomabb elemzésére. Népességi folyamatok rekonstruálásához föltétlenül szükséges az egyházi anyakönyvek idevágó adatainak fölhasználása. Mivel a demográfiai és foglalkozási mobilitás helyi körülményeinek és eredményeinek megállapításához nem nélkülözhetjük a családi események empirikus vizsgálatát, úgy gondoljuk, hogy a mélyebb társadalomtörténeti analízist meg kell előznie a népesség általános állapotáról készített áttekintésnek. Annál is inkább, mivel a polgári tartalmú társadalmi-gazdasági változások Szegeden is a 19. század második felében gyorsultak fel, s e változások demográfiai kísérőjelenségeit követhetjük nyomon a Statisztikai Közlemények nyomtatott forrásanyagából. Ez a változó értékek párhuzamos összehasonlítására lehetőséget adó forrástípus elsősorban a különböző időmetszetekben bizonyítható statikus népességi állapot felmérésére alkalmas. Bár a tízévenként végrehajtott népszámlálások értelemszerűen kínálják a periodikusan ismétlődő felvételek egybevetését, s így következtetéseink is szükségszerűen a városi polgárosodás általános irányaiban bekövetkezett változásaira vonatkoznak. II. SZEGED NÉPESSÉGE A XVIII. SZÁZADBAN A város későbbi fejlődése szempontjából meghatározó a török utáni népességfejlődés üteme és szerkezete. Előbbin a lélekszám gyors emelkedését értjük, amely egyszerre oka és következménye a város felemelkedésének. Utóbbi a természetes szaporodásból, illetve a vándorlási különbözetből előálló növekmény arányát jelenti, különös tekintettel a betelepülők nemzetiségi összetételére. A népességmozgás kiinduló pontjának a török kiűzésével és a Rákóczi szabadságharc végével előálló békés időszakot tekintjük. Elkezdték a vár újjáépítését, ami nemcsak a beáramló vidéki munkások nagy számát idézte elő, hanem fellendítette Szeged kereskedelmét és iparát. Bálint Sándor szerint az ekkor létesült szegedi céhek kézbentartották a messzi vidék ipari életét is. 18 Jelentős méreteket öltött Szegeden ekkor a bevándorlás. Tömegesen jöttek az ország északi és nyugati sűrűnlakta vidékeiről, és sokan külföldről. Egzakt kimutatások nem készültek az idegenek bevándorlásáról, de jellemző erre nézve az a történeti feljegyzés, miszerint a Szent Dömötör templomban a piaristák kénytelenek voltak beszüntetni a magyar nyelvű prédikációt, mert csak német és dalmát hitszónokoknak maradt meg a hallgatósága. A szerbek betelepedését minden bizonnyal előmozdította az a tény, hogy rác határőröket állítottak fel Szegeden a karlócai béke után, amit az őslakosság heves ellenállása folytán hamarosan megszüntettek. 18 BÁLINT Sándor: A szögedi nemzet 2. köt. Szeged, 1976/77. 79. p. 19 REIZNER János: Szeged története I. köt. Szeged, 1899. 331. p.