A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 2. (Szeged, 1999)

MARJANUCZ László: Szeged társadalma és népességfejlődése a 18-19. században

Jótékonyan hathatott a betelepülőkre az a tény is, hogy Lipót 1695-ös diplomája lehetővé tette, hogy Csernovitz Arzén szerb pátriárka Dzobnyák Jeftimias személyében püspököt nevezzen ki a Szegeden élő nagyszámú óhitű lakosság számára. Reizner szerint a város 1715 évi kb. 6-7 000 fős lakosságának legnagyobb kisebbsége a szerb volt, bár abszolút számokat nem közöl. Ugyanakkor tudjuk, hogy III. Károly uralkodása alatt elkezdődött a német iparosok Szegedre vándorlása is, amely II. József idejéig folyamatosan tartott. Míg a szerbek a vár külső palánkjában és a Tisza-part mentén (a mai Maros utca és környéke), addig a németek magában a várban, nyilván az ott állomásozó német katonaság pártfogására is számítva telepedtek le. Mindenesetre a XVIII. század végén már a németség adta a polgárság zömét. Sajnos, a források nem adtak arra lehetőséget, hogy a becsült népesség nemzetiségi tagozódását konkrét számadatokban is megadjuk. Nem egyszerű annak megállapítása sem, hogy Szegednek mennyi is volt az össznépessége a XVIII. században. Kiinduló pont lehet a Reizner által idézett Lambion császári katonai mérnöktől származó 1695-ös jelentés, miszerint a várban és a Palánkban 3 000 fegyverforgatásra képes magyar és rác lakik.

20 Hogy ez a családtagokkal együtt mekkora népességet tesz ki, az a tudós szerző fejtegetéseiből nem derül ki, viszont De la Croix császári ezredes 1713-ból való térképére hivatkozva 6-7 000 főre becsüli az akkori lélekszámot. Módszere abban állt, hogy a térképen feltüntetett házhelyeket (915) 7-tel megszorozta, ami alapján előállt a fenti össznépesség számadata. Lényegében az adott információk között az egyedül helyes módszert Reizner alkalmazta: a háztartásokkal azonosított házhelyeket felszorozta egy átlagos adózó háztartás létszámával. A kérdés csupán az, hogy a 7-es szorzószám mennyire adekvát a házhely, illetve a háztartás tényleges népességével. Következő adatunkat a török utáni kor első jelentős népesség-összeírására, az 1715-20-as conscriptio tartalmazza. Közülük a megismételt és korrekcióval végrehajtott 1720-as összeírás adataira hivatkozunk. E szerint Szegeden összeírtak 232 polgárt, 120 zsellért és 52 egyéb adózót, így összesen 404 háztartást vettek számba. Tudjuk az összeíráshoz kapcsolódó utasításból, illetve az összeírást végzők és az összeírandók objektív érdekeiből, hogy csak módosabb adózók kerültek az összeíróívekre, akik Dávid Zoltán számításai szerint az összeírt adózó családfők 1/3-át képviselték.

22 Ha tehát Szeged adózó háztartásainak száma 404, akkor ezt a fenti értelmezés alapján hárommal, a kimaradt háztartások feltételezett számával kell szoroznunk, s az így kapott összeget újra megszorozzuk a családok átlagos nagyságával, öttel. E számítási módot követve Szeged népeségét 1720-ban 6 000 főre tehetjük. Azonban, ha figyelembe vesszük Szeged későbbi, különösen a XIX. században megmutatkozó dinamikus népességnövekedését, és már a század végén hivatalosan mért 20 Uo. 21 ACSÁDY Ignác: Magyarország népessége a Pragmatica Sanctio korában. 1720-1721. In.: Magyar Statisztikai Közlemények. Új Folyam, XII. Bp., 1896. 291-295. p. 22 DÁVID Zoltán: Az 1715-20. évi összeírás. In.: A történeti statisztika forrásai. Szerk.: KOVACSICS József. Bp., 1957. 192. p.