A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 2. (Szeged, 1999)

TAKÁCS Edit: Kilencvenhat magyar hadifogoly százharminchárom el nem küldött levele 1944 decemberéből

sem szól a fiú fogságba eséséről. B. D. bizonyára megfeledkezett arról, hogy a szomszéd falubeli K. F. saját szüleinek írott levelében megemlékezett bajtársáról, kérve, értesítsék annak feleségét. Vajon az ifjabb B. D.-né nem közölte volna anyósával a szomorú hírt? De bizonyára fogságként értelmezte és tudatta volna Zsolcán a rokonsággal, szülőkkel N. F.-né is férje szavait annak szomorú helyzetéről, mely miatt csak a háború végeztével találkozhatnak. Akárcsak Zs. A., akinek fia Zs. F. így fogalmazott „nagyon 22 messzire mentem . Sz. GY. még szüleinek és rokonának (feltehetően nagybátyjának) sem írta meg a teljes igazságot, feleségének pedig csak rajtuk keresztül üzent.

23 Feltűnően kevesen, mindössze hárman, P. J. szüleinek, öccsének és egyik rokonának (nővére, esetleg nagybátyja vagy nagynénje), valamint K. I. a családjához és K. L. szüleihez írott leveleikben említették azokat az eseményeket, harcokat, melyekben részt vettek. Úgy tűnik, hogy a katonák számára a háború első szakasza, amikor a tűzvonalban harcoltak, egyszer s mindenkorra lezárult, az átélt eseményeket, élményeket, helyszíneket nem tartották fontosnak megemlíteni sem.

24 Valamivel többet tudhatunk meg a kecskeméti hadifogoly-gyűjtőtáborról, melynek kb. két hétig lakói voltak. Az ország hadszíntérré válásával párhuzamosan a hadifoglyok elhelyezésére ún. hadifogoly-gyűjtőtáborok alakultak. Általában a közlekedési csomópontok közelében, középületekben, volt laktanyák, fegyintézetek, uradalmi majorságok épületeiben. A gyűjtőtáborokban legtöbbször csak szám szerint vették nyilvántartásba a lakókat, majd viszonylag rövid tartózkodás után előkészítették a transzportokat a továbbszállításra a focsani-i, máramarosszigeti és szambori átmeneti hadifogolytáborokba.

25 A kecskeméti tartózkodásról mint a fogság első állomásáról 18 levél tesz említést. A konkrét elhelyezést, a törvényszéki palotát mindössze egy fogoly nevezte meg, míg egy másik leveléből sejteni lehet (kecskeméti fogházban voltam), hogy börtön jellegű épület ben lehetett. Mindez érthető is, hiszen helyismeretük a városon belül nem volt, nem is lehetett a zömmel Heves, Tolna, Szatmár, Bács-Bodrog megyei és budapesti illetőségű katonáknak. A városban való tartózkodásuk időtartamára, kb. két hét, részben a fogságba esés és a levélírás között eltelt időből következtethetünk, de 6 levélben maguk a levélírók is hasonló módon (egy hét, két hét) határozták meg ott-tartózkodásuk idejét. A tábori életről ugyancsak kevesen (10 levélíró) nyilatkoztak, ők is meglehetősen szűkszavúan: „eddig még jó helyünk van" (SZ. J.), „Sorsunk elég tűrhető" (K. L.), „énnekem most nagyon jó helyem van" (K. J.), „a helyzetem eddig nem kibírhatatlan" (S. J.). A foglyok ellátása, amit a genfi egyezmények ugyancsak előírtak, bizonyára nem volt megfelelő, bizonyítja K. A. feleségéhez írott levele, mely a legrészletesebben írja le a 22 E. A. (20.1.-20.2.), B. D. (23.), K. F. (24.), N. F. (21.), Zs. F. (22.) 23 Sz. Gy. (25.) 24 P. J. (9.1-9.2., 9.5.), K. I. (35.), K. L. (36.) 25 A hadifogolytáborokra, illetve a hadifogságra vonatkozóan lásd: Magyarország a második világháborúban Lexikon A-Zs Petit Real, 1996. 584 p. vonatkozó szócikkeit; STARK Tamás: Magyarország második világháborús embervesztesége MTA Történettudományi Intézete, Bp. 1989. 89 p.; FÜZES Miklós: Embervásár Európában: hadifogoly magyarok a második világháborúban. Pécs, MTT Déldunántúli Csop., Baranya M. Levéltár, 1994. 209 p.; FÜR Lajos: Mennyi a sok sírkereszt?Magyarország embervesztesége a második világháborúban. Bp. Püski, 1989. 72 p.; CSIFFÁRY Gergely: A magyarok részvétele és tevékenysége a szovjet antifasiszta iskolákon és a hadifogoly táborokban (1941-1945). Kandidátusi értekezés, Eger. 1990. 174. p. (Heves Megyei Levéltár)