A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 2. (Szeged, 1999)

TAKÁCS Edit: Kilencvenhat magyar hadifogoly százharminchárom el nem küldött levele 1944 decemberéből

orosz hadifoglyok, vagy csak egyszerűen foglyok. Két levélen hosszabb magyarázatszerű kommentárral: fogságban lévő katonák tehervonaton, egy szerencsétlen hadifogoly vagy egy magyar katona, ki fogságba esett. A fentiekből - valamint abból, hogy a háborúról, az átélt harcokról még a hosszabb levelek sem szólnak - feltételezettjük, hogy levélíróink számára a katonáskodás, a háború a fogságba esésük pillanatában véget ért, rendfokozat, tábori postaszám mind elvesztették jelentőségüket, fontos csak a család értesítése, megnyugtatása volt számukra. A levelek, üzenetek fele (66) a szülőkhöz szól, harmada (44) a feleségekhez, ebből nyolc a feleséghez és gyermekekhez együtt. Nagyon kevés, mindössze négy levél íródott a testvérekhez, 10 egyéb rokonokhoz. Az apósához egyetlen fogoly fordult, 4 levélben. Ismerősökneknek, barátoknak írt három fogoly. Nyolc levélből az apa és fia feltételezhetően azonos keresztneve miatt a címzésből sem, de a tartalom alapján sem dönthető el, hogy a fogoly feleségének vagy édesanyjának írt. Egyből nem derül ki sem az író, sem a címzett neve. A levélírók többsége (61) egyetlen levelet vagy üzenetet írt, huszonhármán kettőt, hárman hármat, egy fogoly ötöt és egy nyolcat. A hadifoglyok egy része számított arra, hogy a kidobott levél elkallódhat, ezért ugyanazt az üzenetet a család több tagjának, több (öten 2-2, ketten 3-3, egy 4) címre is kérték eljuttatni. Feltehetően hasonló meggondolásból ugyanarra a címre tizenhatan két, egy személy 3, egy pedig 6 levelet-üzenetet is írt. Ilyen volt K. P. P. Kecskemét környéki tanyái parasztember, aki saját otthonában lett fogoly, és aki összesen nyolc levelet írt. Négyben csak fogságáról értesítette családját, mégpedig az apósán keresztül, kérve, hogy élelmet és dohányt vigyenek neki. Másik négy levelében (ezek közül is kettőt apósának, és csak egyet-egyet címzett a feleségének és édesapjának) „elvonulásáról" kívánta értesíteni családját. Bár már az eddigiekben is érintettük a levelek tartalmát, most vizsgáljuk meg részletesebben, melyek voltak a foglyok részéről a legfontosabb közlendő információk, gondolatok.

20 Első helyen szerepel az orosz fogságba kerülés ténye, 113 levél tartalmazza, ebből időponttal (hónap, nap) együtt 21, időponttal és helyszínnel együtt 16, csak helyszínnel 4. A fennmaradó 20 levélből 7 a megtalálókhoz írt külön lap, tehát a fogságba esésről csak 13 levél hallgatott. Nehéz eldönteni, hogy ez a hallgatás vajon tudatos volt-e, elképzelhető, hogy igen: a szeretett testvért, özvegy édesanyát, ifjú feleséget nem akarták fölöslegesen izgatni. A család ilyen irányú féltése tükröződik P. J. és K. I. szüleiknek és F. 91 F. nagy valószínűséggel húgának írott leveleikből. Bár ha F. F. szülei megkapták volna fiuk levelét, nem valószínű, hogy Csitri (F. F. húga) elől elhallgatják bátyja fogságba esését. Hasonlóképpen járt el E. A. is, aki feleségének megírta fogságba kerülését, édesanyjának nem. B. D. édesanyjának írott levele 19 K. P. P. (2.1-2.4) 20 A levelek részletes, összehasonlító, az előforduló fogalmak manapság divatos kvantitatív feldolgozására, részletes szövegtani elemzésekre nem vállalkoztam, elsősorban azért, mert levéltárosként nem érzem magam feljogosítva ilyen jellegű feladat elvégzésére. Másodsorban úgy gondolom, hogy e tanulmány célja az általános tájékoztatás, az olvasó felkészítése a közölt eredeti levelek olvasására. A forrásanyag az egyes írások közel azonos tartalma ellenére meggyőződésem szerint színes, izgalmas olvasmány, ezért a tartalmi elemzés során az eddigiektől eltérően saját belemagyarázások helyett bőségesen idézek belőlük. 21 P. J. és K. I. (15.), F. F. (18.)