A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 2. (Szeged, 1999)

MARJANUCZ László: Szeged társadalma és népességfejlődése a 18-19. században

Újabban a Szeged története monográfia második kötetében olvashatunk elemző tanulmányt a polgárosodó város társadalmáról.

6 Fenti munkák közös tapasztalata, hogy Szeged népessége a 18. század végétől rendkívül dinamikusan növekedett, s a 19. század közepére megduplázódott. A kérdés, hogy a természetes szaporodást meghaladó ütemben észlelt emelkedés milyen társadalmi-gazdasági alapokra támaszkodhatott. A II. József-féle népszámlálás statisztikai adatai csak részben válaszolnak a kérdésre. Szeged népessége az 1764-85-ös népszámlálás szerint: Házak Családok Jogi népesség Távollevők Idegenek Tényleges népesség 3930 4210 20679 fő 323 fő 591 fő 20947 fő A férfiak foglalkozási megoszlása: (fő) Pap Nemes Tisztv. Polgár Paraszt Polg. és paraszt Zsellér Egyéb 61 113 29 879 930 1443 2477 708 Sokatmondó adat, hogy Szegeden több volt a „paraszt", mint a „polgár". Ezzel látszólag nem igen különbözött a Nagyváthy János által leírt országos képtől, hogy ti. „Magyarországon a nevét se ismerik annak, amit másutt polgároknak vagy városi lakosságnak neveznek." A „polgár" kategóriába sorolt 879 fő senkit nem téveszthet meg, hiszen Nagyváthy is épp a királyi városok „nyomorult kereskedést folytató", céhes remekeken dolgozó kiváltságos rend láttán ismerte fel valójában a modern polgári réteg teljes hiányát. Sajnos, a II. József-kori felmérés nem segít abban, hogy az összeírt népességet részletes foglalkozási viszonyai és vagyona szerint differenciálhassuk. Lévén az összeírás szempontja elsődlegesen katonai, ezért csak a férfiakra vonatkozott. Szeged demográfiai fejlődése szempontjából fontos az az információ, hogy a parasztok és örököseik száma meghaladta a polgárokét. Ez ugyanis a paraszti és zsellérnépesség jelentős városi berajzásaira utal, mely lehetett a spontán, illetve tervszerű telepítések következménye. Az egyházi schematizmusokban is észlelt nagyfokú lakosságnövekedés nem magyarázható pusztán a természetes szaporodással. Újabb meglátások szerint ez a népességtöbblet úgy értelmezhető, hogy II. József korában a városok — így Szeged — népességét sem tudták pontosan összeszámlálni. Ez fontos forráskritikai észrevétel, azonban a 18. század második felétől felerősödő betelepülést * * fi sem hagyhatjuk figyelmen kívül, mint számításba jöhető népmozgalmi eseményt. 6 GERGELY András: A polgárosodó város társadalma. = Szeged története II. Szerk.: FARKAS József. Szeged, 1985. 484-512 p. 7 Az első magyarországi népszámlálás (1784-1787). Szerk.: DANYI Dezső - DÁVID Zoltán. Budapest, 1960. 368-369. p. 8 KOVÁTS Zoltán: Népesedési viszonyok = Szeged története II. 136-138. p.