A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 1. (Szeged, 1995)

MAROSVÁRI Attila: Iparoktatás Makón 1945 és 1956 között

helyezze át. E téren a ma érvényben lévő jogszabályok igen sok esetben akadályozzák a gyáripari tanulóképzést, mert a kisipar szükségleteinek és kívánalmainak megfelelően alkották meg azokat",

56 illetve másutt: „Az iparosés kereskedőtanuló-képzés rendezése ezzel a törvényjavaslattal szükséges azért, mert az egész nemzetgazdaságunkat irányító hároméves terv végrehajtásának alapfeltétele, hogy a szükséges szakmunkásmunkaerő kellő számban és minőségben rendelkezésre álljon."

57 A törvénynek emiatt - a föntiek alapján - négy feltételnek kellett eleget tennie: 1. „az iparostanulóképzés zömének a kisiparból a gyáriparba való átvitele"; 2. a korábbi gyakorlattal ellentétben, amely a képzés súlypontját a műhelyoktatásra tette, és a tanonciskolának csak mellékes szerepet szánt, meg kellett növelni az iskolai oktatás presztízsét: „a képzés egyöntetűségét és eredményességét csak úgy lehet biztosítani, ha a műhelyi és az iskolai képzés egyaránt a neki megfelelő jelentőséghez jut s szerves egységet alkot"; 3. „Szükséges ... az üzemi képzés megfelelő voltának - többek között jogszabálymódosítás útján való biztosítása"; 4. az iparostanulók szociális védelmének szem előtt tartása

58 A törvény e feltételek érvényesítésével döntően új intézkedéseket hozott, s átfogóan szabályozta a tanulóviszony létrejöttét, tartalmát, megszűnését, a tanulók iskolai oktatását.

59 A törvény értelmében megszüntették a pejoratív értelművé vált iparostanonc megnevezést, s helyette iparostanulónak nevezték azokat a fiatalokat, akik a tizennegyedik életévüket betöltve, s minimum az általános iskola vagy népiskola 8. osztályát elvégezve valamilyen szakmát - a tanulószerződés megkötése mellett (11-17. §.). A tanulóviszony alatt a tanuló képzése egyrészt a munkáltató üzemében, másrészt az ipariskolában folyt (2. §.). A törvény szabályozta, hogy kik tarthatnak tanulókat (8-10. §.), rendelkezett a képzés minőségéről, s kimondta, hogy a „tanulókat csak a szakmájukhoz tartozó vagy azzal kapcsolatos munkákkal szabad foglalkoztatni" (21. §.). Megfogalmazta a munkáltatók és a tanulók azon kötelezettségeit, amelyek a tanulóviszony elvi alapját jelentették (18-30. §.), s a tanulóidő lejártával teendő és képesítést adó segédvizsgára vonatkozó szabályokat (39-44. §.). A törvény rendelkezett a tanulók iskolai oktatásáról is (45-53. §.), eszerint tanév tíz hónapig tartott, a tanítás csak hétköznapokon este 6 óráig folyhatott. Tankönyvekről, tanszerekről a munkáltatónak kellett gondoskodniuk, de tandíjat nem kellett fizetniük. A tanulók csak akkor jelentkezhettek a segédvizsgára, ha az iskolát sikeresen befejezték.