A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 1. (Szeged, 1995)

MAROSVÁRI Attila: Iparoktatás Makón 1945 és 1956 között

Mindezzel a törvény megalkotói az elméleti oktatás fontosságát hangsúlyozták, s ezt mutatta az is, hogy az elméleti anyag szerves része lett a vizsgának.

60 A törvény egyik legfontosabb rendelkezése az volt, amelyben kimondta: „az iparostanulók gyakorlati kiképzésének előmozdítására tanműhelyt lehet létesíteni". Lényegében ez azt jelentette, hogy a tanulók elméleti és gyakorlati oktatása szerves egésszé olvadt össze, s lehetőséget teremtett azonos követelményszint megszabására, hiszen ettől kezdve az iskolának is beleszólása lehetett a tanműhelyekben folyó oktatómunkába. Lényeges az is. hogy az iskola és a tanműhely is az iparügyi miniszter felügyelete és irányítása alá került, ez megint csak a közös elvi alapot biztosította (52-53. §.). A törvény életbeléptetésével alapvetően átalakultak az iparosutánpótlás képzésének tervezett keretei, de átalakult az oktatás tartalma is. Eredményeként kiépült az újtípusú szakmunkásképzőiskola-hálózat, s hatására a makói iparosképzés történetében is új szakasz kezdődött. II. Az „ötvenes évek" iskolája (1949-1958) 1948 végétől - nem függetlenül a nemzetközi helyzet alakulásától - a legfőbb gazdaságpolitikai célkitűzés Magyarországon a nehézipari, s ezen belül az egykori szovjet hadikommunizmus mintájára - főként a hadiipari termelés minél gyorsabb ütemű növelése lett.

61 Az MDP Központi Vezetősége által elfogadott ötéves terv első koncepciója (1949. április 2.) - lényegében ebből kiindulva - döntő feladatként fogalmazta meg az ország iparosításának meggyorsítását, elsősorban a nehéz- és gépipari termelés fejlesztését, „mert - mint az MDP KV határozata kiemelte - ez a könnyűipar fejlesztésének, a mezőgazdaság gépesítésének, a közlekedés korszerűsítésének döntő feltétele."

62 Mindez magával vonta a hagyományos gazdasági struktúra gyökeres profilváltoztatásának szükségességét. Mint az extenzív iparosítás programját megfogalmazó gazdaságpolitikai koncepció hangsúlyozta: a tervidőszak végére „hazánk agrár-ipari országból ipari-agrár országgá lesz, tehát olyan országgá, amelynek gazdaságában az ipar súlya a döntő, s amelynek ugyanakkor fejlett, korszerű mezőgazdasága van."

63 E cél-kitűzés megvalósítása érdekében 1949 után olyan centralizált gazdaságirányítási rendszert építettek ki, amely - tervgazdálkodás útján - központilag szabályozta a gazdasági folyamatok egészét, a beruházásoktól a termelésen keresztül egészen az értékesítésig és a fogyasztásig. A teljes struktúraváltásra törekvő tervutasításos gazdaságpolitika egyik központi kérdésévé a munkaerőgazdálkodás vált. hiszen az ötéves terv beru-