A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 1. (Szeged, 1995)

MAROSVÁRI Attila: Iparoktatás Makón 1945 és 1956 között

a) vasúton elérhetők: Földeák, Kiszombor, Ferencszállás, Klárafalva, Apátfalva. Magyarcsanád, Nagylak, Csanádpalota, Mezőhegyes; b) autóbusszal vagy kerékpárral megközelíthetők: Püspökiele (ma Maroslele), Pitvaros, Alberti (ma Csanádalberti), Ambrózfalva, Nagymajlát (ma Nagyér), Tótkomlós.

50 Tótkomlós kivételével - mivel ott 1948-ban létesítettek egy tanonciskolát - valamennyi község képviselte és támogatta a körzeti iskola létrehozását. Közös igényüket mind a városi képviselőtestület, mind az Iparügyi Minisztérium elfogadta, így - időtakarékossági okokból - nem kétszer fél napra, hanem heti egy alkalommal egésznapos tanításra jártak be az itteni tanoncok a makói iskolába.

51 1948 végén, az országban meginduló gyökeres gazdasági, társadalmi és politikai átalakulással párhuzamosan, illetve annak részeként megkezdődött az egész szakoktatási rendszer átszervezése és megújítása. Az első ötéves terv kidolgozásával együtt meginduló szakképzési reformprogram megfogalmazása a Gazdasági Főtanács 1948. szeptember 23—i határozata volt.

52 E határozat alapján került fölállításra december 3-án az Országos Munkaerőgazdálkodási Hivatal (OMH), amely a tervszerű munkaerőgazdálkodást volt hivatott biztosítani. Hatáskörébe került a tanoncoktatás központi irányítása is.

53 Még ez év végén kormányrendelet jelent meg az ipariskolák létesítéséről. Az új típusú iskola feladata „az ipari szakmunkásutánpótlás megfelelő biztosítása érdekében szakképzett, művelt és képességeiket a társadalom javára használó szakmunkások nevelése" volt. „Az ipariskola feladatát - hangzott a rendelet - az iparitanulók világnézeti, elméleti és gyakorlati képzésével teljesíti."

54 1949. január 14-én pedig az országgyűlés elfogadta és törvénybe iktatta az iparitanulókról és kereskedőtanulókról szóló törvénytervezetet, amely már a szakképzés új kereteit és lehetőségeit fogalmazta meg.

55 A szocialista szakmunkásképzés elveit rögzítő 1949. évi IV. tc. a „szocializmus építésének" gazdasági és politikai igényeiből következett. A „szocializmus alapjainak lerakása", az iparosítás, a gazdasági növekedés gyorsítása a munkaerőgazdálkodástól is a mennyiségi növekedést követelte: olyan szinten álló szakmunkásokat igényelt, akik alkalmasak voltak az új elvárások teljesítésére, s a megváltozott feltételek között az iparosítási politika végrehajtóivá válhattak. Ehhez azonban a hagyományos tanoncoktatási rendszer alapvető megreformálására, egy gyökeresen új szemléletű, a népgazdasági igényekkel összehangolt és terv-szerű képzés kialakítására volt szükség. Világosan jelzik ezt Török Istvánnak, a törvényjavaslatot az Országgyűlés elé terjesztő képviselőnek a gondolatai: „A magyar ipar fejlődésének elengedhetetlen alapfeltétele, hogy a szakmunkásutánpótlás-nevelést az elmaradt és korszerűtlen kisiparból a gyáriparba