A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 1. (Szeged, 1995)

MAROSVÁRI Attila: Iparoktatás Makón 1945 és 1956 között

dik emelet megépítésére.

44 Ez szerepelt Makó hároméves gazdasági tervkoncepciójában is, amelyet Kiss Imre polgármester 1947. június 9-én terjesztett a városi képviselőtestület elé. A vita eredményeként az iskola bővítésre azonban kimaradt a tervből, s a tanonciskola számára biztosított összeg csupán szerszámok beszerzését, továbbá a bútorok javítását tette lehetővé.

45 A tanoncotthon kérdése azonban ezzel nem került le a napirendről, s elsősorban a TIOSz (Tanonc- és Ifjúmunkás Otthonok Országos Szövetsége), valamint a SzIT (Szakszervezeti Ifjúmunkás és Tanoncmozgalom)46 összefogásának eredményeként, tehát nem helyi, hanem országos kezdeményezésből, 1948 nyarán végre Makón is megnyithatta kapuit egy ilyen intézmény, ahol mint Bozóki István, a szegedi TIOSz képviselője elmondta - „az ifjúságot a szakmai képzésen túl a helyes közösségi szellemre, politikai öntudatra és általános műveltségre fogják nevelni/'

47 Az otthon megnyitása politikai jelentőséggel is bírt: lehetővé tette a megye elzártabb, vagy nehezebben megközelíthető helyein lakó tanoncok iskoláztatását. 1947-től az iskola helyzete és profilja fokozatosan átalakult. Az 194748-as tanév elejétől a város kereskedőtanoncainak oktatását is ez az intézmény látta el. Erre azért volt szükség, mert a kercskedőtanonc-iskolát be kellett zárni, mivel nem volt elegendő a tanonclétszám ahhoz, hogy önálló iskolaként működhessen. Ezért a városi képviselőtestület 1947. szeptember 15—i ülésén a kereskedőtanonc-iskola felügyelő bizottságának javaslatát elfogadva úgy döntött, hogy a kereskedőtanonc-iskolát tanfolyamként az iparostanonc iskolába olvasztják be. Ez a kényszerű fúzió az 1950-5 l-es tanév végéig volt érvényben.

48 Az iskola életében a döntő változás kiindulópontja az intézmény államosítása volt, amelyet 1948 szeptemberében, az 1948-49-es tanév megindulásakor hajtottak végre.

49 Ez nem csupán formális változást eredményezett, s nem pusztán azt jelentette, hogy az iskola kikerült a város felügyelete alól és állami kezelésbe került, hanem azt is, hogy ettől kezdve olyan lehetőségekhez jutott - elsősorban anyagi vonatkozásokban -, amelyek kihasználásával addig nem tapasztalt módon ugrásszerű fejlődésnek indulhatott. Az államosítással párhuzamosan végrehajtották az iskola újbóli körzetesítését is. (Az 1940-4 l-es tanév indulásakor egyszer már körzeti iskolává minősítették, de az 1945-ös rendszerváltást követően gyakorlatilag nem tölthette be ezt a funkcióját.) Az Iparügyi Minisztérium jóváhagyásával 15 Makókörnyéki község tanoncainak (kb. 220 fő) oktatása oldódhatott meg ezzel, mivel ezeknek a tanulóknak a nagyobb része mindeddig nem kapott szakoktatást. Az iskola körzetébe a következő községek tartoztak: