A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 1. (Szeged, 1995)

MAROSVÁRI Attila: Iparoktatás Makón 1945 és 1956 között

leménye szerint az Iparostanonciskola nagy fejlődés előtt álló iskolatípus és nem engedhető meg, hogy egy iskola éveken keresztül óradíjas tanerőkkel lássa el az oktatást, akiknek személye legtöbbször egy tanév keretén belül is számtalanszor változik."

36 A íohivatású tanári állások megszervezése önmagában nem oldotta meg az iskolai oktatás gondjait, leginkább a pénztelenséget. A tanárkérdés megoldatlansága mellett kezdettől ez okozta a legnagyobb problémát, s ez nemcsak a fölszabadulás utáni első hónapokat jellemezte. Világosan mutatja ezt, hogy Loós János igazgatónak még 1946. január 5-én is levélben kellett kérnie a polgármestertől a legalapvetőbb dolgok (10 db 25-ös, 2 db 60-as villanyégő, 1 doboz írótoll, 1 tucat fekete iron, 2 db nyírfa seprű, 1-2 métermázsa szén) kiutalását, mert ezek költségeire „a várostól, mint iskolafenntartótól ilyen kiadásokra pénzkiutalást nem kapott."

37 A város pénzügyi viszonyait is jelezte, hogy az összeg kiutalásához csak úgy járultak hozzá, hogy még ezeket a minimális igényeket is szelektálni kellett.

38 Az iskolavezetés nehéz helyzetében az akkori iparoktatási főigazgatóhoz, Pénzes Zoltánhoz fordult segítségért, aki 1912 és 1920 között a makói főgimnáziumban matematikát és fizikát tanítva másodállásban az iparostanonciskolában is oktatott,

39 így tehát várhatóan szimpátiával viseltetett a makói iskola iránt. Pénzesnek azonban nem volt anyagi lehetősége az iskola helyzetének javítására, emiatt Kiss Imre polgármesterhez intézett 1946. július 10-én kelt levelében csupán ajánló sorokat írhatott: „A felügyeletem alá tartozó szakirányú iparostanonc-iskolát s annak ügyeit jóindulatú pártfogásába venni szíveskedjék."

40 Mivel a város megfelelő anyagi lehetőségek hiányában eddig sem tudott javítani az iskola helyzetén, erre Pénzes Zoltán levele után sem kerülhetett sor. A pénztelenség játszott közre abban is, hogy több előremutató elképzelés nem valósulhatott meg. így például már 1945-ben fölmerült az alapfokú iparostanonc-iskola mellé egy mezőgazdasági és ipari szakközépiskola létesítése. A városi képviselőtestület 1945. szeptember 10-i ülésén az Iparügyi Minisztériumhoz intézett kérelmében a következőkkel támaszotta alá ennek fontosságát: „Az ipari középiskola megszervezése azért indokolt, mert Makó és vidéke évtizedek óta bebizonyította, hogy mezőgazdasági nyers termékeit ipari előismeretek híján is legalább házilag mindenkor igyekezett ipari termékké átalakítani (hagyma, zöldség és gyümölcsszárítás, feldolgozás, sertés és tejtermékek feldolgozása, baromfihízlalás, tollgazdálkodás, cirokseprőkészítés, szeszfőzés stb.). Egy ilyen iskola további kezdeményező hajlamot és alapot nyújtana az országosan is elismert, szorgalmas, találékony és kísérletező hajlamú lakosságnak."

41 Bán Antal iparügyi miniszter azonban a kérelemre adott válaszában egyértelműen elu-