A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 1. (Szeged, 1995)
MARJANUCZ László: A szegedi zsidó polgárság műértékeinek sorsa a deportálások idején
képező kastélyok és kúriák nincsenek." Ugyanezt állapította meg Szabadka szabad királyi város és Magyarkanizsa megyei város polgármestere is: a városokban nem volt zsidó tulajdonú kastély vagy palota. 22 Bács megyéből csak Baja törvényhatósági jogú város polgármestere jelezte, hogy a Szent István tér 11. szám alatti egykori Pilaszanovits kastély és az Arany János u. 2-ben található valamikori Vojnich kúria a Fischer, illetve a Grünhut család tulajdonába ment át. 23 Ezeket azonban a zsidótörvények értelmében már elvették tulajdonosaiktól, a Fischer-féle alapítványi ház üzlethelyiségeit és lakásait bérlet útján hasznosították, míg a Grunhut-féle kúriába német tiszteket szállásoltak be. Kérdés, hogy ez utóbbi militarista dresszírozás mennyit használt a polgármester által különben értékesnek minősített intarziás bútoroknak, ajtó- és padlókiképzésnek? Békés megyéből a gyulai, békési, orosházi, gyomai és szarvasi járás föszolgabírái jelezték vissza, hogy a rendeletben körülírt zsidó ingatlantípus területükön nem létezik. 24 Hasonló szellemben nyilatkozott Ucsony Albert, Gyula megyei város polgármestere és Békéscsaba polgármestert helyettesítő tanácsnoka. 25 Ezzel szemben a Tóth íoszolgabíró által aláírt levél három üresen álló zsidó kastélyról adott hírt Szeghalomról. Ezek a következők voltak: 1. Dévaványa mellett állt üresen a 25 szobás Jakabfy-kastély, mert a birtokot a zsidótörvény értelmében zár alá vették; 2. Vésztőtől 5 km-re feküdt Svád Jakab 10 szobás kúriája, melyek egy részét most bérlők lakják; 3. Bucsa község mellett épült Okányi Sándor 10 szobás kastélya, melyet zsidó tulajdonosaik birtokuk hátrahagyásával voltak kénytelenek a hatalomnak átengedni. Végül megjegyezte a szolgabíró, hogy a fenti kastélyok közül egyiket sem használja sem a német, sem a magyar hadsereg, mert a ío közlekedési utaktól távol estek. 26 A Csanád-Arad-Torontál vármegyékről írt jelentések megoszlanak; a battonyai és eleki járásban nem találtak zsidó tulajdonú kúriát vagy kastélyt, míg a mezőkovácsházi, valamint a kiszombori járás főszolgabírája részben már hasznosított, részben pedig még „felmérés" alatt álló (Récsey Tibor deszki kúriája) ingatlanokról számolt be. 27 Végül vegyük számba, hogy milyen „sikerrel" járt a zsidó ingatlan-felmérés Csongrád vármegyében. A csongrádi járás, a Kisteleki Szolgabírói Kirendeltség és Szentes megyei város területéről egyértelműen jelezték, hogy zsidó tulajdont képező kastélyok és kúriák nincsenek. 28 Bizonyos értelemben a legtanulságosabb jelentést Mindszent-járás fószolgabírája küldte, aki világosan kifejtette, hogy a derekegyházi zsidó-kastélyt tulajdonosai „elhagyták", bútorzata eredetiben meg-
