A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 1. (Szeged, 1995)

MARJANUCZ László: A szegedi zsidó polgárság műértékeinek sorsa a deportálások idején

telmetlen küzdelem további folytatására szükséges anyagi háttér pótlása, kiegészítése, míg az egyéb ingóságok (ruha, bútor, élelmiszer stb.) szimpátiaszerző, feszültségoldó szociális ingyen-osztogatáson, „kelhettek" el. Legalábbis erre utalt az, hogy a gettóban leltározásra fogott zsidó tárgyakat elszállításukig szigorú rendőri őrizet alá helyezték, óva őket a spontán lakossági elbirtoklástól. A hatóság azonban felkészült rablónak bizonyult, szemében nem sokat ért a kacat, hanem főként „a legnagyobb valószínűség szerint elrejtett pénz és egyéb értékek körültekintő és gondos felkutatására" helyezte a hangsúlyt.

13 Szegeden és a hozzátartozó körzetben 1944. tavaszától elkezdődött a zsidó tulajdonban volt értéktárgyak, műkincsek, vagyondarabok lefoglalása és összegyűjtése. Ezzel kapcsolatban Csallány Dezső múzeumizgagató levélben fordult a polgármesterhez javasolván, hogy a zsidók tulajdonát képező és esetleg zálogházban lévő muzeális értékű tárgyakat, képeket, szobrokat, ipar- és népművészeti tárgyakat, régiségeket letétként helyezzék át a Városi Múzeumba. Véleménye szerint ezek a jelentős műértékek „a zsidók átköltözése során „tönkre mennek, elvesznek, pedig a múzeum gondoskodna róla, hogy a „muzeális beccsel bírókat" - átvételi elismervény ellenében a köz céljaira használják fel." Csallány Dezső muzeológus javaslatai a helyzetből adódóan technikai-szakmai jellegűek voltak, a kérdés humánus vetületével, mint állami alkalmazott, nem foglalkozhatott. Szemei előtt a zsidó lakások kiürítése során keletkezhető kulturális értékveszteség lebegett, mely országos szabályozás híján értelmetlen pusztításba torkollhat. Vajon megforult-e agyában, hogy a kulturális javak általa fölvázolt veszélyeztetettsége egy szélesebb értelemben vett kultúraellenesség következménye? Csánky Dénes kormánybiztos, a Szépművészeti Múzeum főigazgatója irányította országosan a zsidók ingó vagyonának zár alá vételét, leltározását, s a központi gyűjtőhelyekre szállítását. A Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium egyik leveléből tudjuk, hogy a minisztertől nyert felhatalmazás alapján Csánky Dénes Csallány Dezsőt, a szegedi Somogyi-Könyvtár és Városi Múzeum igazgatóságát bízta meg a vezetése alatt álló könyvtár és múzeum gyűjtési területén (Csongrád, Csanád, Arad, Torontál, Békés és Bács-Bodrog vármegyékben) a jelentősebb zsidó vagyonértékek számbavételével.

15 Ez a megbízatás azonban nem jelentett pusztán regisztrálást, hisz Csallány kötelességévé tette azt is, hogy a tárgyi felméréseket az illetékességi területen található Magyar Királyi Pénzügyigazgatósággal szoros összhangban hajtsa végre. így ez a kultúrális-tárgyi jogfosztás egyben az eltulajdonított anyagi javak gazdasági értékfelmérésével párosult. Annyira, hogy a múzeumok által nyilvántartásba vett műértékek átvételét és elszállítását már az egyes területi pénzügyi igazgatóságok intézték. A gyulai pénzügyi irodavezető pl. „tisztelettel" értesítette Csallány Dezsőt — mint a gyűjtési körzet kormánybiztosi