A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 1. (Szeged, 1995)

MARJANUCZ László: A szegedi zsidó polgárság műértékeinek sorsa a deportálások idején

megbízottját —, hogy bár a zsidó vagyonok pénzügyi leltározása már június 1-én elkezdődött, „de a lakásokban vagy bárhol lévő műtárgyak csak egy pár nap múlva lesznek a felgyűjtő központokban összehordva".

16 Csallány feljegyzései között rábukkantunk arra a jegyzetre, amely a hatóságok részéről megmutatkozó különleges „gyűjtőszenvedély" szempontjait tartalmazta. E szerint a feladattal felruházottnak „kimerítő értesítést" kellett szereznie az illetékességi körzetben „tudomása szerint létező zsidó műtárgy-gyűjteményekről, vagy egyes (szórvány) műtárgyakról, amelyeknek számbavétele és megőrzése országos érdek." A feljegyzés nagyon szemérmesen a vagyontárgyak „számbavételéről" és „megőrzéséről" beszél, holott pl. Mester Miklós akkori kulturális államtitkártól tudjuk, hogy jórészüket kiszállították Németországba.

17 Ugyanakkor a felhalmozott vagyonok más csoportjainak további sorsáról nincsenek közvetlen információink. El kellett készíteni a továbbiakban a gyűjtemény „tárgybeli jellemzését", azaz eltulajdonítani szándékolt darabok műfaji osztályozását (kép, érme, porcelán), feltüntetni a volt tulajdonos nevét, a gyűjtemény őrzésének jelenlegi helyét, s végül az együttes jelentőségének általános méltatására" is sort kellett keríteni. Csallány Dezső kormánybiztosi végrehajtót e munkájában a szegedi, gyulai, makói és zombori (Újvidék) pénzügyigazgatóságok támogatták, illetve részben ellenőrizték. Lokális „felgyűjtési központoknak" néhány zsidó kézen talált kastélyt és kúriát jelöltek ki. Az összehordott vagyontárgyakat négy szempontból vizsgálták: 1) Pesti, 2) vagy vidéki eredetű-e, 3) aukciókon értékesíthető-e, 4) melyek „a legsilányabb, figyelemre nem méltó ügyek". A 3. szempont sejteni engedi az értékesebb darabok további sorsát, míg a fináncok által nem zárolt, de műértéknek tekinthető tárgyak közül néhány bekerülhetett a múzeumi gyűjteményekbe. Mindenesetre a Pénzügyigazgatóság figyelme nemcsak az otthon őrzött, hanem a zálogházban vagy bankban letétbe helyezett értéktárgyakra is kiterjedt. Erre vall, hogy a múzeum által figyelembe veendő őrzési helyek között sorolta fel a lakást, egyes bankokat és raktárakat, zálogházakat. A listára vett különböző műfajú műtárgyakat (festmény, szobor, arany-ezüst tárgyak, porcelán stb.), szakértői felbecsülés alapján 4 csoportba osztályozták. Első osztályba kerültek a legértékesebb alkotások, míg a becsűjtők által „silánynak" tartott darabokat a IV. osztályba összegezték. Külön jelzéssel látták el a szegedi leltározott zsidó műértékek jegyzékét aszerint, hogy hol raktározták. Hátramaradt iratok szerint a Szegeden felhalmozott zsidó