A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 1. (Szeged, 1995)

ZOMBORI István: Egy írástudó szegedi parasztpolgár a 20. század elejéről

Magyar bakákkal jön egy katonavonat Nem látom őket, de hallom a nótájok Méltó kísérete az esti harangszó „Ne sírjatok szép szegedi lányok"! Amott a túlparton egy tutaj os oláh Főzi nagy nyugodtan szerény vacsoráját Pislogó tűz mellett, fatuskón guggolva Pipaszóval nézi a világ folyását Mintegy szimatoló tüzet fújó sárkány Nyargal alá s föl a fényszóró csóvája Boszúsan üti föl fejét a vén oláh Belepislantott tán füstös fazekába Hűvös őszi szellő támad észak felől Bús nótát dúdol a távíró sodronyán Őszi szellő szárnyán otthon jár a lelkem Kis fehér házikóm, eperfás udvarán. Kis családjaim már nyugovóra tértek Zsivajuk nem hallik, csendes a ház tája Roszsz napja lehetett a Jóska gyereknek Mert eltörve heves a kis talicskája. Az én gazdasszonyom fönt van még, nem alszik Kenyérlisztet szitál a sütő teknőbe Szomorú arcáról látszik hogy a jókedv Régideje már hogy messze szállott tőle. Lelkem jobbik fele, kedves feleségem Ne agódj ! az Isten gondot visel rátok, Eljő még az a nap amikor hazajön A te kedves párod, a ti katonátok. Irta Vajas József, 1915. 9/28.