A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 1. (Szeged, 1995)

ZOMBORI István: Egy írástudó szegedi parasztpolgár a 20. század elejéről

E verseket az őrségen írtam az elsőt még 1914 karácsonyra Gál István tizedes barátom polgári életében szegedi friss újságnál betűszedő elolvasva beakarta vinni a szerkesztőséghez én azonban nem engedtem, a másikat 1915 őszén írtam Petőfi „erdei lak" czímű versének strófájára. Az őrségre 1914 jul 29én 60 embert küldtek ki, Lőcsei Károly őrnagy és Polczner Erős hadnagy városi mérnök fiatalkori jó ismerősöm szerveszték a hídőrséget ti.illik az Aradi vasútbiztosító osztaghoz a szegedi 5ik népfölkelő ezred adta az embereket. Polczner barátom figyelmeztetett, hogy csak ide menjek mert ezek az őrségek mint állandó éjjel nappali őrségek a háború végéig fölváltva nem lesznek, fogalmunk se volt még akkor arról, hogy a háború évekig eltartson, később Lőcsei mint népfölkelő őrnagy fölment az ötödik népfölkelő ezreddel Galicziába s amidőn az orosz elől vissza kellett vonulni bent magyarországba az uzsoki szorosnál elesett Polczner Erős is vele volt s nagy betegen jött vissza, elveszett az ezredből még Katona Andor hadnagy Katona Jóska korcsmáros fia is ki nagy betegen jött hazafelé és Ungváron kolerába meghalt, általában a 5ik népfölkelő ezred olyan rettenetes szenvedéseken ment át hogy akik megmaradtak teljesen kimerülve szállingóztak haza, akik erősebb fizikummal bírtak átlettek téve másik csapattestekbe ezek közé került Vajas Pista is. Amidőn az őrséget a Tisza vasúti hídnál átvettük ellettünk látva manliher fegyverekkel szíjat azomban nem kaptunk zsinegen hordtuk később azután kaptunk előbb egyenruhánk se volt a magunk ruhájába voltunk s voltak közöttünk én magam is hogy mezítlábas papucsba voltunk sőt újszeged felől olyan is volt közöttünk aki mezítlább őrködött, szolgálatunk azomban szigorú volt miután a háború Szerbiával ütött ki és óriási szállítás indult meg lefelé és ebből kifolyólag mint nagy fontosságú hídra szigorúan kellett vigyázni és éjjel nappal töltött fegyverrel s föltűzött szuronnyal kellett őrködni, körülbelül egy hónapra egyenruhát is kaptunk azomban miután a háború mihamarább óriási méreteket öltött a manlichert elszedték tőlünk és régi Vrendl fele puskával szereltek föl bennünket s ugyanolyan szuronnyal később a szuronyt is elvették és szurony nélkül puskával őrködtünk még csak föl nem váltottak bennünket szolgálatunk miután 16 hónapig éjjel nappal szolgálatba voltunk elég terhes volt azomban az a nyugodtság hogy a világháború rettenetes eseményeiben mintegy födözékbe voltunk és ellátásunk jó volt családjainkai néha érintkezhettünk feledtette velünk a szolgálat egyhangúságát és szívesen maradtunk volna ott a háború végéig. A létszámot 60ról mihamarább reudkálták 40-re az utóbbi hónapban 30ra, változások az őrségen történtek először 1915 augusztus elején elvittek 8 embert közülünk s ezek helyett a rokosi állomás őrségről adtak embert miután ez az őrség föloszlattatott november elején