A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 1. (Szeged, 1995)

FANCSOVITS György: Dokumentumok a Magyarországi Újjászervezett Szociáldemokrata Párt történetéből 1901-1905

értékelik (pl. Király István, Szakács Kálmán, Farkas József és mások), a falu osztálypolitikáját mutatta, s ezúton vetítődött ki a „nagy társadalom" egészének problémája. Mindegyik szegényparaszti szervezkedés az agrárkérdés szoros gyeplőjén függött, annak volt alárendelve, mint földosztó közérzület és vágy. Érzékelhető a kontinuitás időben és topográfiailag is. Várkonyi lehanyatló zászlaját Mezőfi emelte fel és így tesz később Áchim is, ugyanazon térszíneken. Kivétel csupán a dunántúli parasztmozgalmak ága. Szervezeti kereteik - az egylet - történelmi előzményeken nyugodott, s a 19. század demokratikus-egyleti formáiba ágyazódott. A mozgalmi dinamika tekintetében, a gazdasági-politikai-szellemi felhajtóerő, a mezővárosokban, óriásfalvakban csúcsosodott ki. Hatást a szóbanforgó szervezetek a piac népére gyakoroltak elsősorban, kronologikusan pedig az alábbiak szerint: 1891 - Orosháza, Békéscsaba, Battonya; 1894 - Hódmezővásárhely: (A szociáldemokrata Szántó Kovács János); 1897- 98 - Cegléd: (a független szocialista Várkonyi István); 1898- 99 - Szeged: (a szociáldemokrata Pollák Béla); 1899- 1900 - Szentes: (az újjászervezett szocialista Békési Imre - Mezőfi Vilmos); 1906-1911 - Békéscsaba: (a szocialista-parasztpárti Áchim L. András). Az akkor még hierarchikusan tagolt paraszti társadalomra különböző módon hatottak, más és más rétegeket vonzottak. A különbség szemléleti és gyakorlati volt egyszerre. A szociáldemokratáknál leginkább agrárproletár fölfogás érvényesült, mozgalmukat pártmozgalomnak tartották, ezért különálló agrárprogramjuk nincs. A független szocialisták a földmunkások és szegényparasztok megszervezésére törekedtek, nagybirtokellenes agrárprogrammal. Az „újjászervezett szocializmus" az összes szegény ember közös gondját igyekezett felvállalni - a földnélküli parasztokét éppúgy, mint az aprócska földdel rendelkezőkét, sőt az egyéb kisegzisztenciák sorsát is. A minden kistulajdon „szocialista" megszervezését célzó, mezőfista koncepció talpalatnyi földet ígért a nincsteleneknek, a szegényparasztnak szilárdabb megélhetést, a kisgazdáknak biztosabb jövőt. Az átfogó „populiuzmus" az MUSZDP egyéniségének markáns jegye. Arculatának sajátos vonást kölcsönzött az az aktivitás, melyet a helyi közéletben játszottak, megízleltetve a tagsággal a közügyek fontosságát, alighanem a társa-