Lengyel András szerk.: A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historiae Literarum et Artium, 5. (Szeged, 2010)
Bogoly József Ágoston: Watteau, Baudelaire, József Attila. A képazonosságtól az ikontextualitásig
Aimer ä loisir, Aimeret mourir Au pays qui te ressemble! Les soleils mouillés De ces ciels brouillés hol a vágy hona vár, szerelemre halál s a világ lelked köde-hamva! A nap tüze más: nedves ragyogás Pour mon esprit ont les charmes s bús lelkem oly puha köntös, Si mystérieux De tes traitres yeux, Brillant á travers leurs larmes. mint baltüzü éjszemedben a kéj halk fátyla, ha könnyeket öntöz. enyhe fényén La, tout n'est qu'ordre et beauté, Csupa szépség odalent, Luxe, calme et volupté. csupa fény és csupa rend Des meubles luisants, Polis par les ans, Décoreraient notre chambre; Les plus rares fleurs Mölant leurs odeurs Sok drága bútort ragyogni csiszolt az idő simafényü zománca; illat-s zamatár kék mámora száll Aux vagues senteurs de l'ambre, s kertünket elönti az ámbra, Les riches plafonds, Les miroirs profonds, La splendeur Orientale, Tout y parlerait Ä l'áme en secret Sa douce langue natale. Lá, tout n'est qu'ordre et beauté, Luxe, calme et volupté. sok tompa tükör mély síkja bűvöl csodálni Kelet ragyogását, melynek szine friss és szótalan is bezsongja szivedbe varázsát. Csupa szépség odalent, csupa fény és csupa rend. Halld, ide mormol. Libbenő szép szívem az ár locsolja, Csolnakom rin g - szállna az útra mégis, O, hiszen vár engem a messzi Szépség Szűz kikötője! jöjj vele m hát, szebb legyen égi partja S büszke várát nagy szemed Simogatván, tegye barátosabbá Ifjúi kellem. Jöjj utunkon majd gyönyörű szivárvány Színű álmom fárosza gyúl, ha este Fölsuhanván, vágyaim utánad úsznak S csillog ezüstjük Jöjj velem , mert nélküled is megyek már! Eh, mit is vársz-jössz-e vagy elragadlak: Akarásom nem töröm össze lányos Ostobaságon! (Első megjelenés: Nyugat, 1923. április 16.) Vois sur ces canaux Dormir ces vaisseaux Dont l'humeur est vagabonde; C'est pour assouvir Ton moindre désir Qu'ils viennent du bout du monde - Les soleils couchants Revétent les champs, Les canaux, la ville enti re, D'hyacinthe et d'or; Le monde s'endort Dans une chaude lumi re Nézd: mennyi hajó! álomba haló tülküktől zeng a csatorna; ez mind tied: ints! s nincs oly csoda-kincs, mely lábad elé ne omolna! Hús alkonyi csönd, tüzglória önt a mezőkre, tavakra csodás szint és permetező langy álma besző: skarlát, arany és üde jácint. Lá, tout n'est qu'ordre et beauté, Luxe, calme et volupté. Csupa szépség odalent, csupa fény és csupa rend. {Szabó Lőrinc fordítása. Első megjelenés: Nyugat, 1920. 21-22. sz. 1006.) 21
