Lengyel András szerk.: A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historiae Literarum et Artium, 5. (Szeged, 2010)

Kisebb előzmények - Bíró-Balogh Tamás: „Tessék a kurzus-cikkírónak helytállani" Kosztolányi egy elkerült sajtóperének történetéhez

Engem, a szeplőtlen múltú papot, neves országos írót és politikust, ezáltal kitett az országos megvetésnek, elfordította megrendelőim becsülését, erkölcsi megtámadásommal az aláírások további sikerét meggátolta; engemet és hazafias művemet nem ismerve, nekem óriási erkölcsi és anyagi kárt okozott. Engem egy püspököm sem függesztett föl. Híveim rajongásig szerettek. A törtetőt még az újságírókban is megvetem. Sajtópert indítottam 1920. dec. 10-én. Tessék a kurzus-cikkírónak helytállani, s nekem kártalanítást, elégtételt adni az ország előtt. Ön Krisztus papja, e lapnak lelki ellenőre és irányítója. Ön bizonyára elítéli e gálád eljárást. En a zsidóknak, kapcsolatosan közéletemmel, csak az igazságaik mellett emelek szót, mint mindenkié mellett. Hibáikat nem védem. Nem is kívánják. Hogyan becsüljék az emberek azt a vallást, melynek leplében becsületes embereket leszúrnak? Ön velem együtt jól tudja, hogy Krisztus nem a pártpolitikáért, hanem az Isten és minden ember lelki harmóniájáért halt meg. Ön megért engemet. Mire visz a gyűlölet!" (182-183.). Várossy tehát „csupán" a személyét ért rágalmazás miatt indított bírósági eléjárást a névtelen cikkíró ellen. Valójában azonban ez lényegtelen, maga a tény a fontos: hivatalos ügy lett Kosztolányi egy régi cikkéből, Kosztolányi pedig nyilvánvalóan nem akarta, hogy akárcsak rágalmazás gyanújával, de nyilvánosságra kerüljön addigra úgyahogy sikeresen „elfelejtett" és elfelejtetett politikai múltja. Feltűnhet, hogy Várossy a cikk szeptemberi megjelenése után csak három hónappal később, december 10-én indított eljárást. Bár ennek okáról szorosan nem, de áttételesen ezt a késlekedést is megvilágítón ír, amikor könyve megjelenésének csúszását magyarázza: „Szeptemberre ígértem. Papírosom, kéziratom a szervezés miatt még nem volt. A határidőt decemberre tettem ekkor, de lelki hangulatomat zavaró oly dolgok jöttek közbe, hogy dolgozni hónapokig képtelen valék. Lelkileg, mondhatom, sokat szenvedtem, s azokat ide le nem írhatom" (185.). Az viszont jelenleg megmagyarázhatatlan, hogy ha Várossy 1920. december 10-én indított sajtópert a Új Nemzedék névtelen cikkírója ellen, akkor Kosztolányi miért csak 1922 tavaszán kereste meg Mórát sürgős segítségért. 3 Az „Apostol-ügy" kiindulópontja két úgynevezett előfizetési ív volt, amelyek Várossy Gyula készülő könyve megjelenésének érdekében készültek, s kerültek Budapesten Kosztolányi kezébe, aki cikkében az idézés technikájával „leplezte le" a zsidóság újabb ármánykodását. Lengyel András azonban megjegyzi tanulmányában, hogy „a cikkáltal hivatkozott előfizetési íveket, amelyekből Kosztolányi idéz, s amelyekre érvelését építi, nem ismerjük. Nem lehet tehát megállapítani, mennyire pontosak ezek az idézetek." Az bizonyos, hogy Várossynak az íven szereplő címét Kosztolányi rosszul másolta, viszont ez - az egész ügy súlyát tekintve - egyrészt lényegtelen apróság, másrészt nyilvánvalóan toll-, esetleg szedési hiba csak. 173