Lengyel András szerk.: A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historiae Literarum et Artium, 5. (Szeged, 2010)
Bogoly József Ágoston: Watteau, Baudelaire, József Attila. A képazonosságtól az ikontextualitásig
lem kozmikus és egyetemes mozgatórugóit tárta föl: Vénusz varázslatos világát idézi meg, ahol az istennő titokzatos hatalma az embereken furcsamód alakjának Homérosz (Aphrodité-himnusz) és Lucretius ( I. 4.) által adott költői felidézését juttatja eszünkbe. De a Hajóraszállás egyszersmind egy vágyálom képe is, egy beteg és magányos művész nosztalgiája a boldogság elérhetetlen paradicsoma után." 1 1 Watteau képei a természet és civilizáció közötti feszültséget is érzékeltetik, ezért olyan sikeres a titokzatos messzeség atmoszférájának és a vággyal teli távolba néző látványképződésnek az ábrázolása a Cytherae-képeken. Tiziano Europa elrablása c. képének és Rubens Europa elrablása c. festményének látványháttere, a kikötői távlat, az öblös tengerpart és a tágterű égboltozat vizuális élménye hatással volt Watteau művészetére. Ez a hatás Watteau Cytherae-képein nyomon követhető. A délies, a mediterrán látásrendszer, az itáliai reneszánsz művészete a történetet, az elbeszélő vizualitást különösen kedveli és a festményeken látható távlatokat ennek megfelelően szerkeszti meg. A képeken szinte színpadi beállításban látszanak, mozognak az emberek és a költők textusán alapuló vagy arra emlékeztető cselekedeteket visznek véghez. Ezek képi elbeszélések. Európa északi részein, így a holland festészetben is inkább a leíró jelleg volt meghatározó. 1 2 Az Európa déli felének festészeti hagyományából származó képi elbeszélés érzékeltetésére az ikontextualitás fogalmát vezetem be. Az ikontextualitás látástapasztalatában születő kép a vizuális pillanatot a mögöttes textusban ragadja meg és szívesen allegorizál. Az ikontextualitásnak visszacsatolással működő, körkörösen visszatérő dinamizmusa van. Watteau legkiválóbb festményei a kétségekkel teli tapasztalat, a csüggedő tudás állapotában lévő embert is megszólítják. A felszín és a mélység ellentmondásai nyilvánulnak meg. A szemlélődő bohóc Watteau képén a eommedia dell'arte világából jön szomorú, világra nyitott tekintettel. A rejtőzködő melankólia magasrendű képi megnyilvánulásával szembesülünk Watteau Gilles (Pierrot) c. festményén. Az európai művelődési hagyományban a római örökségben a melankólia korábbi változataival, Scipio hősies bús világával, Pomponius Atticus szomorúságra hangoltságával, Augustus fennkölt melankóliájával találkozhattunk, azután a reneszánszban a Dürer által allegorikus módon megalkotott Melancholia c. metszeten még az égi Mérlegben együttálló Szaturnusz és Jupiter uralta, nagyon is emberi lélekhangulattal is szembesülünk. Watteau boldogságkereső képi vízióján áttűnik ez az európai hagyományból ismert, melankolikus hangoltságban élő személyiségtípus. 1 3 Theokritos és Vergilius szövegeiben található pásztoridillekre emlékeztető jelenetek képi feldolgozásával is 1 1 TOLNAY Károly: Teremtő géniuszok. Van Eycktől Cézanne-ig. Ford.: RÉZ Pál. Gondolat Kiadó, Bp., 1987. 223-229.; vö.: HÄUSER, Arnold: A művészet és az irodalom társadalomtörténete. Gondolat Kiadó, Bp., 1969. II. köt. 15-17., 20-22., 27., 174. 12 Vö.: TODOROV, Tzvetan: Eloge du quotidien. Essai sur la peinture hollandaise du XVIIe siPclc. Paris, 1993. 13 Vö.: BRYSON, Norman: World and Image. French Painting of the Ancien Régime. Cambridge University Press. 1983. 67-68., 72., 74 -79., 86-87.; JAY, Martin: A modernitás látásrendszerei. Ford.: VÉGSŐ Roland. Vulgo, 2000. 1-2. sz., ALPERS, Svetlana: The Art of Descriping Dutch Art in the Seven-teeth Century. University of Chicago Press, Chicago. 1983.; MOUREAU, Francaise: Preccnce d'Arlequin sous Louis XIV. Klincksieck. Paris, 1992. 16
