Lengyel András szerk.: A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historiae Literarum et Artium, 5. (Szeged, 2010)

Bogoly József Ágoston: Watteau, Baudelaire, József Attila. A képazonosságtól az ikontextualitásig

szöveg világába? Hatástörténeti kutatással, párhuzamok keresésével is foglalkozunk, de érdemes feltenni az előbbi alapkérdéseket. A képi információ és az irodalmi szöveginformáció hogyan alakítható egymásba és az egyesülésük közben milyen kölcsönösségi együtthatókkal számolhatunk? Hogyan jön létre az ismétlődő körkörös ikontextualitás? Ami nem egyszerűen csak „Bildtext", képszöveg, hanem a képi narratívának az ismétlődő

8 irodalmi kommunikációba áramlása, s onnan a befogadói aktivitáson át visszacsatolása a képi kompozíciót létrehozó művelődési-információs közegéhez. A szöveg narratív allegóriái által generált képvilág eljuttat, visszavezet újra a szöveghez. 2. Párhuzamok Párhuzamokat keresünk Baudelaire: L'invitation au voyage (Útra hivás. ford.: Szabó Lőrinc, megj.: Nyugat, 1920. 21-22. sz.), József Attila: Útrahívás c. verse (megj.: Nyugat, 1923.) és Watteau: L'Embarquement pour CythPrec. (1717.; 1718-1719. k.) festménye között.

9 A rokokó látásrendszer metastílusa a kép átlényegülésében, a kertek és életképek pillanatainak fénnyel örvénylő virtuális mozgásában, Cytherae-nek, az Aphrodité-kultusz szigetének felidézett emlékében, a gáláns témák, nosztalgikus utópiák festővásznon és irodalmi szövegben történő megjelenítésében érhető tetten. Annak a rokokó szépségnek alakváltó továbbélése ez, amely a szerelem és intimitás külső és belső terein él és az antikvitás mítoszaival tart rokonságot. Marivaux: A szépség kertjei c. szövege érzékelteti ezt az átlényegülést.

1

0 A Ion-tenger legdélebbi részén, Cytherae szigete az Aphrodité-kultusz központja. A szerelem szigete felé törekvés zsongító, érzelmektől hullámzó vágya hatja át Watteau 1717-ben keletkezett képét. Tolnay Károly írja:„A Louvre-beli Hajóraszállás első pillanatra látszólag a könnyű műfaj kategóriájába tartozik: gáláns ünnepség, alighanem a Régence ama zártkörű társaságainak rítusait ábrázolja, amelyeknek tagjai a szerelem költői gyönyörűségeinek megünneplésére gyűltek össze. Több ilyen kör nevét ismerjük, mint ahogy ismerjük a „Félicité" történetét, alapszabályait és „Küthéra törvényei"-t is. De Watteau érdeklődése nem merült ki e gáláns játékok többé-kevésbé hűséges ábrázolásában: fölfedezte és megtestesítette azokat az erőket, amelyek a párokat egyesítik és lélekben távoli ábrándok, elveszített paradicsomok felé vonzzák. Az életképfestészetet mitologikus festészetté alakítva át - s ez igen fontos gondolatainak megértéséhez! -, Watteau a szere8 V.o.: SZEGEDY-MASZÁK Mihály: A művészi ismétlődés néhány változata az irodalomban és a zenében. In: HORVÁTH Iván-VERES András (szerk.): Ismétlődés a művészetben. Tanulmányok. Akadémiai Kiadó. Bp., 1980. 77-159.; THÜRLEMANN, Felix: Die narrative Allegorie in der Neuzeit: ÜberUrsprung und Ende einer textgenerierten Bildgattung. In: DRÜGH, Heinz J.-MOOG-GRÜNEWALD, M. (Hrsg.): Beliext von Bildern? Ursachen, Funktionen und Perspektiven der textuellen Faszination durch Bilder. Heidelberg, 2001. 21-36. 9 Vö.: SZABOLCSI Miklós: Fiatal életek indulója. József Attila pályakezdése. Akadémiai Kiadó, Bp., 1963. Vö. MARIVAUX, Pierre Carlet de Chamblain: A szépség kertjei. Ford.: FÁZSY Anikó. In: A rokokó. Bev.,vál.: BARÓTI Dezső. Gondolat Kiadó, Bp., 1986.179-186., A rokokó-konvenciókról: EISENSTADT, M.: Watteau's FLtes Galantes und ihre Ursprünge. Berlin, 1930. 15