Lengyel András szerk.: A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historiae Literarum et Artium, 5. (Szeged, 2010)

Bogoly József Ágoston: Watteau, Baudelaire, József Attila. A képazonosságtól az ikontextualitásig

sze a kiemelt szempontokban rejlik. Természetesen az számít hangsúlyozásnak, ami eltér nap mint nap látott világunk vonásainak viszonylagos kiemelkedésétől. Az érdeklődés megváltozásával és az új meglátásokkal együtt megváltoznak a vizuális hangsúlyozás jegyei is, a súlypontok, a vonalak, a beállítás és a fény, és a tegnap kiegyensúlyozott világa különös elferdítésnek látszik: a tegnap realisztikus naptári tájképe visszataszító karikatúrává válik."

3 Az eltérő nézőpontok érzékeltetésére röviden Pilinszky, Alain Robbe-Grillet és Giorgio Chirico látásmódját szembesítjük. Pilinszky Csontváry: Magányos cédrus c. képéről írja:„Nyílt titok" - ahogy Goethe mondotta a remekműről. Színei élénkek, de valójában belülről izzanak, egy megjelölhetetlen, lokalizálhatatlan fényforrástól: az ártatlan mindentudás napjától a lélek erejétől."

4 Csontváry Magányos cédrus c. festménye már azt a vizuális nyelvet keresi, amit később a szimbolizmus talál meg. Alain Robbe-Grillet: Útvesztő c. regényéből a következő szövegrész lép párbeszédbe Pilinszky képzőművészeti alkotásról, festményről szóló szavaival.„De nincs a nappali fényben ragyogás, ellenkezőleg, mindent ellaposít, megfakít. A látványos távlatok helyett, melyeknek e házsorokból születniük kellene, csak jelentéktelen vonalkereszteződéseket talál az ember, meg az egyre hulló havat, amely megfosztja a tájat térszerűségétől, mintha csupasz falra hamis látszat szerint, rosszul megfestett tájkép lenne.""

1 Alain Robbe-Grillet Útvesztő c. regényében geometriai egzaktsággal készít leíró helyrajzot, következetesen kerüli az érzelmes megnyilvánulásokat, elszakítja magát a hagyományos elbeszélésmódtól, miközben a kartéziánus perspektíva látens felszámolódásának vizuális tapasztalatát közvetíti. A kontextusától függetlenül elképzelt világ szűkített léptékű leírását adja. Giorgio de Chirico „pittura metafisica"- korszakának (1888-1919) emberhiányos városképein az elhagyott tereket az épületek nyers perspektívája uralja. A vizuális világ elszakadt a külső természeti világ egészelvűségétől. Giorgo de Chirico látásrendszerében a perspektívalátás megmaradt, viszont az emberalakok megjelenítése radikálisan minimalizálódott.

6 Az egyszerű és természetes formákat redukáló, azokat átalakító vizuális művek és irodalmi szövegalkotások jelenkori hatásait vizsgáló kutatások próbálják feltárni a modernitás látásrendszerét, az előzményekkel együtt/ A szó és a kép világának együttes vizsgálata, a művészetek összehasonlító értelmezése a művészet- és irodalomtudománnyal foglalkozó kutató számára sok új felismerést tartogat. Az egyes művészeti ágak kódjai különböznek egymástól. A képzőművészet az irodalomtól eltérő jelnyelvet használ. Hogyan lehet szavakkal egy képről elemzést nyújtani? Átfordítható-e egy adott nyelvi műalkotás, azaz szöveg a vizualitás világába? Átfordítható-e a kép a 3 GOODMAN, Nelson: Szavak, művek, világok. Ford.: FOGARASI György. Helikon, 1997. 4. 401. PILINSZKY János: Csontváry olvasásakor. In: Uő.: Szög és olaj. Próza. Vigília, Bp., 1982. 73. 3 ROBBE-GRILLET, Alain: Útvesztő. Ford.: FARKAS Márta. Bp., 1969., vö.: BARTHES, Roland: La litterature objective. In: Uő.: Essais critiques. Éd. du Seuil. Paris, 1964. 6 BALDACCI, Paolo: De Chirico, 1888-1999. la metafisica. Mondadori Electa, Milano, 2002. 7 Vö.: FOSTER, HAL (ed.): Vision and Visuality. Bay Press. Seattle, 1988., BRYSON, Norman: Woi]d and Image. French Painting of the Ancien Regime. Cambridge Paperback Library, 3. 1983. 14