A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historiae Literarum et Artium, 4. (Szeged, 2004)

Lengyel András: A bibliofil Szalay József

(!) folytatta; majd az egyetemet Budapesten és Bécsben végezte. Neveltetése és indulása, úgy tetszik, tipikus életpályát ígért. Ahogy rádióelőadásában 1940-ben Vásárhelyi Júlia írta róla: „Édesapja [...] földbirtokos volt és pályája úgy kezdődött, ahogyan a korabeli magyar, vagyonos, földbirtokos-ifjaké általában. Jogi tanulmányokat végzett Budapesten és Bécsben, 1892-ben Békés vármegye szolgálatába lépett, ahol mint aljegyző és szolgabíró működött tíz esztendeig." (Vásárhelyi, 1940). Munkája révén így Csabáról Orosházára költözött; ott élt és dolgozott 1894-ben is, amikor ledoktorált, s 1897-ben is, amikor megnősült. Az esküvőre december 4-én került sor, a vőlegény ekkor az anyakönyv szerint „tiszteletbeli főszolgabíró" volt, a mennyasszony, Fekete Berta (1871-?), néhai Fekete Sándor és Kluka Katalin lánya, orosházi lakos. Milyen közigazgatási tisztviselő volt Szalay József, nem tudjuk. Pályája első évei az úgynevezett agrárszocialista mozgalom legaktívabb periódusára esnek, s ő a Békéscsabától Szegedig húzódó terület talán „legbillenékenyebb" középső részén, az Orosháza és Hódmezővásárhely határolta sávban ügyködött. Konfliktusra tehát volt lehetőség és ok. Valamiféle politikai ambíciói is voltak; 1902-ben lemondott állásáról, „hogy Orosházán szabadelvű programmal képviselőjelöltül léphessen fel". Próbálkozása azonban sikertelen maradt, nem választották meg képviselőnek, s ekkor, még 1902-ben Orosházáról Hódmezővásárhelyre költözött át, ahol a város rendőrfőkapitánya lett. Vásárhelyen már megmutatkozott kulturális érdeklődése és szervezőkészsége is. Mind a helyi könyvtár, mind a múzeum létrehozásában, illetve működésében szerepet vállalt (vö. Péter László, 2003.). Vásárhelyről Szegedre 1908-ban helyezték át, itt főkapitány-helyettes lett. A Szegedi Napló május 23-án adott hírt erről Az új főkapitány-helyettes címmel. Áthelyezése előrelépés volt, a régió legjelentősebb városának egyik vezető tisztviselője lett. Itt, Koczor János feladatkörét is átvéve, a rendőrbírói tisztet is betöltötte. Közvetlen fölöttese Somogyi Szilveszter (1872-1934) főkapitány volt, akinek polgármesterré való megválasztásakor (1915) ő is előrébb léphetett: így 1915-ben Szeged város főkapitánya lett. Az 1908-tól haláláig, 1937-ig tartó harminc szegedi év pályájának teljes kibontakozását hozta. Szegeden tevékenységének már mindhárom területe, az igazgatási, az irodalmi és a könyvgyűjtői tevékenység együtt jellemezte életét. Hivatali teendőit, minden jel szerint, komolyan vette, becsvággyal látta el. Vásárhelyi Júlia, aki dolgozott is együtt vele, később azt mondta róla: „Hivatali rendszerét három szóban foglaljuk össze: a szív, a megértés, a lélek rendszere. Nem tűrte a »bürokráciát«, egy életen át küzdött ellene, irtotta, mint a gyomot, amint ő mondotta: a hivatali »elskatulyázás«-t. A belátás, az értelem, a tehetség embere volt, mint hivatalfőnök az egyéni ambíció és önbizalom kifejlesztésére törekedett, dicsérettel nevelt ott, ahol a tehetség kellő mértéktartással, önismerettel és kritikával párosult" (Vásárhelyi, 1940). Ez a jellemzés ugyan némileg kegyeletesen stilizált, „lágyabb" a valóságosnál, az azonban kétségtelen, hogy Szegeden Szalay az igazgatási reformok embere volt. 1911. januárjában pl. előadást tartott „a rendőri bíráskodásról" (Szegedi Napló, 1911. jan. 17. 4.), majd cikksorozatot publikált e témakörben. A rendőri büntető eljárás című cikkét négy részben, 1911. január 18-án, 19-én, 20-án és 21-én hozta a Napló. Egy évvel később, 1912. január 28-án, 31-én és február 2-án Reformtörekvések a közigazgatásban címmel ugyancsak a Naplóban publikált hosszú cikket, majd március 5-én, 6-án és 7-én Rendőrbírósági esetekről értekezett ugyanott. Később, már városi főkapitányként, szembenézett a fölmerülő szociális problémákkal is. A „magyar munkaügy és népvédelem terén kifejtett 84