A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historiae Literarum et Artium, 4. (Szeged, 2004)

Králik Ervin: A „Pannónia ének” Dugonics András kiadásaiban;

Éppen ezért Dugonics ew jeleit is lehet e-nek, e-nek olvasni, s máris megfosztottuk a szöveget a szegedi dialektustól. Mert Dugonics saját műveiben ugyan ö-ző nyelvjárásban beszélteti hőseit, de az általa cím nélkül közölt Pannóniai ének adott helyein kis jóindulattal, a fenti példát követve, olvashatunk é-t, vagy e-t is. Ez a jelenség egyébként egy másik érdekességre is felhívja figyelmünket. Jelesül arra, hogy az ö, illetve ő hangot Dl és D2 következetesen eo-val jelöli (1: Reegiekreol, 6: Feodre, 10: Eok, 24: keoztheok), de D3 már evv-vel (6: fewdre, 10: ewk, 24: kewztewk), akárcsak a Révai-szöveg (6: fewldre, 36: Ew magának), ami már csak azért is figyelemre méltó, mert míg az Etelka harmadik kiadása helyesírásában közelít, tartalmilag eltávolodik a Révai-féle szövegtől. A régies helyesírás a fentiek szerint tehát nem Dugonics leleménye, jellemző a kódexek korát követő magyar írásmódra, elképzelhetőnek tartom, hogy a kapott papíron valóban így szerepelt a mű. A harmadik kiadás különbségeire pedig elég magyarázat magának Dugonicsnak megjegyzése: ,,A' versek (utolsó megjzbbításom [sic!] szerént) ezek: [...]". Tehát a harmadik kiadásban már „megjobbított" szöveggel van dolgunk. Ha a változatok tartalmi oldalát nézzük, még érdekesebb képet kapunk. Mint már eddig is láttuk, az első két kiadás nagyon hasonlít egymásra. Néhány helyen csak nyilvánvaló elírást találunk (20: bochaataanak - hochaataanak, 52: Merth - Merh), vagy helyesírási különbséget (39: hele - heje, 62: vyzeet - vizeet, 68: maid - majd). Igazi tartalmi eltérés csak a 98. sorban van, ahol a Dl három követről beszél, míg a D2 már csak kettőről, és ezt a D3, D4 is átveszi (egyébként Révai szövege is három követet említ). A 75. sorban csak elírást találunk, de ez tartalmilag is kihat: Dl : Az zeep Lovath meg zerethew, D2: Az neep Lovath meg zerethew, D3: Neep szerette a' Loo-keepewt, D4: Neep a' lovat mewg-zerette, míg Révai: Az szép lovat megszereté. Itt nyilvánvaló, hogy az elírás miatt ez a sor a többi kiadásban eltérő jelentést kap. Ezt leszámítva Dl és D2 egy és ugyanazon szövegként kezelendő, és Révai szövegétől sem különbözik nagy mértékben. Tüzetes vizsgálat után túlzásnak tűnnek a „hűtlen kezelés" miatti vádak. A legtöbb sor egyezik, az adódó eltérések pedig valóban magyarázhatóak a különböző forrásokkal és azok hiányosságaival. Ezek sem komoly eltérések: 63: Feodeth Feweth thapaztalaak - Földet fívet es megláták, 68: Hogh yllh zooval maid zoollhanak - Hogh ilyen szóval neki szólnának, 85: Beezeelnek Kapithaanhoknak-Kivetek beszélnek kapitánokkal, továbbá 93,94,97,103,104,119,120, 123, 124,135-138,147, 148, 155. sorok. Igazán nagy eltérés a 34-35. versszak szójátékos részénél tapasztalható, és a legszembetűnőbb, hogy az összes Dugonics-szövegből hiányzik a 27. versszak (105-108. sor), ami magyarázható a kézirat hiányosságaival. Egyébként az említett strófa elhagyásával semmit sem veszít értelméből a szöveg, sőt, gördülékenyebb lesz. A harmadik kiadás gyökeresen eltér az első kettőtől. Ezt Dugonics sem titkolja, sajátkezű „megjobbításról" beszél, míg az első két kiadásban szöveghűségről. Ez a megjobbítás főleg a ritmikát és a rímeket javítja. Az első két kiadás strófái többnyire 8/8/8/9 szótagosak voltak soronként, az új kiadásban minden sor 8 szótagos, úgynevezett felező, vagy „ősi" nyolcas (kivéve 112. sor). Ezt a változást szolgálják a következők: 8: Erdeelhben le thelepedeenek - Hogh Erdeejbe bee-laataanak 12: Mindeniknek Waarath zerzeenek - Vaart mind-eghghiknek teeveenek, 16: Chjak lakoznak baatorsaagogban - Laktanak tulajdonokban, stb. Erre példa tulajdonképpen minden strófa utolsó sora. A szótagok szabályozásáért a közreadó nem riad vissza a furcsább szerkezetektől sem: pl. 88. sor: Bezpereembe keeredzettek, 97: Sergek Bezpreémbe jutaanak, stb. 28