A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historiae Literarum et Artium, 4. (Szeged, 2004)

Kisebb közlemények - Lengyel András: József Attila ismeretlen vásárhelyi alkalmi verse

a kompozíció e légkörben úgysem számított.) A hangulathoz a szerző nevének föltüntetése nem illett; ezen az estén nem a szöveg megalkotója volt a fontos, hanem az „attrakció", a hangulatteremtés. * Mindebből persze automatikusan még nem derül ki, hogy ki volt a műsorszám szövegének megalkotója? A meghívón nyomtatásban is szereplő Hívogató című vers aláírója, láttuk, Makai Lucie, azaz József Jolán volt, s bár Tasi József úgy vélte, ezt a verset - a névaláírás ellenére - költőnk írta, azonosítását máig kétely kíséri. Stoll Béla pl. kategorikusan azt állítja, hogy a Hívogatót Jolán írta (Stoll Béla, Irodalomismeret, 1995. aug., 17). Hogy ki írta azt a meghívóra föltett verset, ezúttal nem érdemes bolygatni, szempontunkból most csak az látszik fontosnak, hogy - Hívogatóról lévén szó - a szöveget szükségképpen a háziasszonynak, azaz Jolánnak illett jegyeznie. Az aláírás ott nem a szerzői öntudat megnyilvánulása, nem is márkanév, hanem a háziasszonyi szerepkör vállalása. Az persze kétségtelen, Jolán írt verseket, élvezte a szereplés e formáját is. A névtelen A vendégek üdvözlése tehát elvileg származhatna tőle, ám - siessünk mindjárt leszögezni - ez csupán elvi lehetőség. A rejtve maradó, anonym szerzőség aligha lehetett becsvágya, kivált amikor kéznél volt, s munkára fogható volt költő-öccse. A verset megítélésem szerint nem is Jolán, hanem a család valódi költő-tagja, József Attila írta. Szerzősége mellett sok minden szól. 1. József Attila, tudjuk, máskor is írt ilyen verseket, az alkalmi versek szerzése egyáltalán nem volt idegen tőle. E vonatkozásban Tasi József jó érzékkel idézi József Jolán vallomását: „József Attila vidám, játékos szórakoztatója volt mindenkor különböző összetételű társasköreinek. Makói, szegedi, hódmezővásárhelyi házak és a házak között József Attilára emlékező emberek sok ilyen írást idéznek, a fiatal Attila derűs verssorait" (József Jolán: „Az angyalok sose esznek, Mégis gyönyörűek lesznek" Emlékezés József Attilára. Film, Színház, Irodalom, 1940. 12. sz. 18., idézi Tasi 1996. 227.). 2. A vers általános színvonala, sok részletmegoldása József Attilára, s nem Jolánra vall; ez a vers semmiképpen nem egy „műkedvelő" rögtönzése. 3. Egyes megoldások jellegzetesen József Attila-i megoldások. Ilyen például az ötször is előforduló refrénsorban {Üdvözlégy, üdvözlégy, vendégünk ha vagy) a ha szó elhelyezése. A szokványos sorrend a „ha vendégünk vagy" lenne, ám a ha ilyen hátravetése József Attilánál sokszor előfordul. Például: „E világon ha ütsz tanyát" (A hetedik - JAÖV 2:143.), „Az égen ha felhő volna", vagy: „A sikon ha dinnye volna" (Öt szegény szól - JAÖV 2:230.),"Rejtelmek ha zengenek" (Flóra 2. Rejtelmek - JAÖV 2:348.) stb. S még egy példa Л vendégek üdvözlése megírása előttről: „Délszemmel ha néz a / sokutu világra" (Hosszú az Úristen -JAÖV 2: 60.) Ez a megoldás, azt mondhatnánk, szinte költői kézjegy; névaláírás nélkül is azonosítja költőnket. 4. Az „Aki szomjas, iddogáljon csak jócskán" sorban az ige gyakorító alakja ugyancsak jellemző, József Attilától kedvelt megoldás. 5. A vers fölépítése, mélyszerkezete - minden „tartalmi" és hangoltság-beli eltérés ellenére - szoros rokonságot tart az időközeiben, valamikor 1929 karácsonya előtt írt Betlehemi királyokká (JAÖV 2:88). Itt is, ott is az ismétléses, mondókaszerű szerkesztés, a beszélői szólam tipográfiailag (beljebb kezdéssel) is jelölt megkülönböztetése pl. olyan 161