A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historiae Literarum et Artium, 4. (Szeged, 2004)

Kisebb közlemények - Balogh Tamás: „a barátságot máris viszonzom ezzel a tárcával”

érdemes fűzni. A Sós idézte Móra-„nagymonológban" Péter László szerint „Sós nem annyira a csaknem négy évtizede elhangzottakat, mint inkább Móra önéletrajzi írásait idézte, kivonatolta", és ezt valószínűsíti az is, hogy a memoár bevezető részében, Móra külsejének leírásánál Sós szó szerint, de jelölés nélkül idézi Karinthy nekrológjának mondatait. Péter László kritikával fogadja a Móra-vallomást megszakító „közjátékot", mikor is: „(Egyszerre csak a távolba, az országútra mutatott Móra Ferenc. Két kakastollas csendőr lépkedett ott.) - Ha a zsaruk meglátnak bennünket így együtt, rögtön felmegy a belügyminisztériumba a jelentés: titkos szabadkőműves nagygyűlést rendeztek Móra Ferencéknél Szatymazon, és erre az összejövetelre odaérkezett a Magyar Hírlapnak, a szabadkőművesek lapjának pesti szerkesztősége is... Hát, ha nincs jobb dolguk a csendőrőrsön, küldjék csak el ezt a jelentést", emlékszik vissza Móra szavaira Sós, de Péter László szerint „a két kakastollas csendőrt azonban csak Sós Endre utólagos képzelete hozta be a réten üldögélő pesti zsurnaliszták látókörébe: Szatymazon ugyanis sohasem voltak csendőrök, mert Szeged közigazgatásához tartozva csak városi, 1919 után állami rendőrök szolgálták a közbiztonságot." A másik megjegyzés szintén a délutáni eseményekre vonatkozik. Azokat Móra is megírta - másképp. Az ő - Sós Endrénél természetesen jóval korábbi - visszaemlékezése (1931) szerint délután kis utazásra vitte a társaságot, mert „ilyent nem látni a Hortobágyon se, se sehol az országban, mert sehol sincs akkora szikes, mint a Fehértó. Tavaly nyáron pesti újságírókkal bámultattam meg, nem győzték nézni. Különösen Karinthy Frigyest alig tudtam visszacsalni a szatymazi bér-tanyánkra, pedig ott is nagy mulatság várt rá. Egész délután csaptunk a tanya falán krajcárral, Karinthy meg Zsolt Béla meg én. Hagytam is nyerni a pestieket, hadd örüljenek szegények. El is nyertek tőlem vagy két zsebre való rézpénzt. Csak otthon vették észre, hogy csupa Ferenc Jóska idejéből való krajcárt cipeltek hazáig."

8 így lehet, hogy a pesti társaság tagjai, Móra tréfájából kacatokkal a zsebükben, de - immár ismét Sóst idézve - „vacsorának is beillő uzsonna után, feledhetetlen élményekkel gazdagodva", kocsikon tértek vissza Szegedre, ahol elérték a gyorsvonatot. Éppen Móra bekezdésnyi visszaemlékezése alapján („tavaly nyáron") korrigálja Péter László Karinthyék szatymazi látogatásának évét 1931-ről 1930-ra, és teszi azt június-júliusra. Ennél pontosabb időmeghatározást - miképpen sem Móra, sem Sós - nem ad. Azonban egy kortársi beszámolóból - mely eddig elkerülte a Móra-szakirodalom figyelmét - egészen pontosan megtudjuk, kik és mikor jártak Móra Ferencnél Szartymazon. Az egykorú - tehát az emlékezés során esetlegesen bekövetkező tévedést kizáró - tudósítást, amely a Színházi Élet 1930. augusztus 31.-szeptember 6-i számában jelent meg (22-23.)-itt közöljük egész terjedelmében: Ilona-пар Móra Ferencéknél a szatymazi tanyán Szatymaz, augusztus Móra Ferenc írásai innen sarjadnak a magyar Alföld délibábos végtelenségéből, a Szeged környéki tanyák hófehér házaiból, a homokos országútokról, a búzamezőkről, rétekről, akácerdők mélyéből. 8 Móra Ferenc: Délibábok. Délmagyarország, 1931. ápr. 12. = Uő.: Szegedi tulipános láda. Bp. 1964. 154