A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historiae Literarum et Artium, 4. (Szeged, 2004)
Kisebb közlemények - Balogh Tamás: „a barátságot máris viszonzom ezzel a tárcával”
A nyarat itt töltik Móráék a szatymazi tanyán, amelyet egy nyárra bérelt Móra Ferenc, aki naponta beutazik a vonattal innen a szegedi Kultúrpalotába. Mert hosszú időre nem hagyhatja el a kiásott népvándorlásbeli vitézeket és gepida harcosokat, akiket ő emelt ki ősi sírjukból az egész tudományos világ bámulatára. A szatymazi tanya a maga egyszerűségében magán viseli Móra Ferenc írásainak minden póz nélküli őszinteségét, mélységét, báját és frissességét. Ha itt tartózkodik Móra, akkor sem feledkezik meg a szegedi múzeumról, itt is a népvándorlásról, Attila sírjáról beszél, olyan érdekesen, ahogy csak ő tud beszélni. * A legutóbbi vasárnap csöndjét azonban budapesti és szegedi vendégek hada verte föl Szatymazon. Annyi történt, hogy Móra Ferencné nevenapja volt, és az Ilona-napra egész sereg vendég érkezett a Móra-tanyára Szegedről és Budapestről, hogy kezet csókoljon Móránénak. A legnagyobb hódolattal és szeretettel veszi körül mindenki, aki csak ismeri. Márpedig sokan ismerik. így magyarázható, hogy a múlt vasárnap vendégektől tarkálltak a szatymazi rétek. Elutaztak Szatymazra a Magyar Hírlap munkatársai, akiknek Móra nemcsak díszt és büszkeséget jelent, de jó barátot is. Roóz Rezső felelős szerkesztő vezérlete mellett felvonult úgyszólván az egész szerkesztőség, akinek volt, elhozta a feleségét is (mert ezt Móráék kikötötték). Itt volt Kerényi István igazgató is. (Egy kiadóhivatali igazgató a legszükségesebb kellék a szerkesztőség mellett, hátha elfogy a munkatársak pénze útközben.) Eljött Zsolt Béla és Puszta Béla, aki egyébként Roóz Rezső helyettese, de Szatymazon ez a helyettesítés igen élvezetes feladat volt, mert az ebédnél például Roóz főszerkesztő úr az ötödik töltött káposztánál kijelentette, hogy nem bírja tovább, és megbízta Pusztát helyettesítéssel. Puszta pedig ezúttal is éppen oly pontosan helyettesítette a főszerkesztőt, mint a szerkesztőségben szokta. Feltűnést keltett a szatymazi réten Barabás Ernő, Balassa Emil, Sós Endre és Rózsahegyi László, aki állandóan pillangók után futkosott, akárcsak Budapesten... Hatvány Lajos és Karinthy Frigyes viszont részben elméleti vitákba mélyedtek, részben gyakorlati témákról vitatkoztak. Karinthy Frigyes egyébként az alkonyat homályát felhasználva felöltözött gepida harcosnak, és a jelenlévők harsogó kacagása közben számonkérte Móra Ferenctől, hogy miért ásta ki sírjából? A szegedi vendégek között volt Pongrácz Bertalan [helyesen: Albert 9 ] gázgyári igazgató családjával és Polgár dr. orvos. A társaság központjában természetesen ifj. Ferenc, más néven „a vadember", Móra Ferenc világhírű unokája állott, aki a valóságban még sokkal aranyosabb, mint Móra írásaiban. A „ vadembernek " nehéz napja volt, és sok gondot adott édesanyjának, Móra bájos lányának és édesapjának, Vészits mérnöknek. * A szatymazi mezőségek a népvándorlás óta nem láttak ilyen hadsereget, aminek viszont Móra Ferenc örült a legjobban. 9 Apró Ferenc szíves szóbeli közlése. 155
