A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historiae Literarum et Artium, 4. (Szeged, 2004)
Kisebb közlemények - Balogh Tamás: „a barátságot máris viszonzom ezzel a tárcával”
Hírlap publicistái, vezető írói, Móra szerződéses főmunkatársa. A közös hivatás és a közös fórum azonban kevés lett volna, ha nem találnak egymásban szellemi partnerre. De intellektuális alkatuk hasonlított, s miképpen Móra is meglátta Karinthyban a filozófust (fent idézett ajánlásában írja: „a kitűnő filozófusnak s a kitűnő humoristának"), úgy Karinthy is pontos személyiséganalízist adott a szegedi íróról, ki „filozófus volt, gondolkodó, tudós és forradalmár, úgy sejtem, politikus is. S mindenekelőtt: bíráló szelleme minden megismerhetőnek makacs keresője, az ismeretlen Megoldás fanatikus hitében." 5 Az előbb szellemi, majd az első találkozást követő személyes barátság kialakulása után Karinthy Frigyes és Móra Ferenc (feltételezhetően) második találkozásának nagyobb irodalma van. Ennek legteljesebb összefoglalását Csaplár Ferenc Magyar írók Szatymazon cikkére hivatkozva Péter László adta Szatymaz az irodalomban című írásában. 6 Csaplár cikke és Péter László munkájának vonatkozó része leginkább Sós Endre egy 1967-es visszaemlékezését veszi alapul, azt egészíti ki, illetve pontosítja kritikai észrevételekkel. 7 Sós Endre (1905-1969) költő, író, újságíró, szerkesztő egyike volt annak a csoportnak, akik 1930-ban (Sós harminchét év távlatából téves visszaemlékezése szerint 1931-ben) meglátogatták Mórát szatymazi tanyáján. Több más íróval-újságíróval együtt Karinthy Frigyes is tagja volt a társaságnak, hiszen az „esztendő nyarán Móra Ferenc gyakran sürgette a Magyar Hírlap szerkesztőségében: látogassuk meg egyszer akár Szegeden, akár Szeged mellett, Szatymazon, ahol üdült. Egy napon Móra Ferenc azzal állított be a szerkesztőségbe: - Örök harag, szalmakalap, míg a kutya meg nem harap... Nincs több kifogás! Örök harag, ha nem jöttök... Karinthy Frici már megígérte, hogy jövő vasárnap ott lesz... Együtt utazhattok. Szegedig gyertek vonattal, ha nincs autótok... Szegedről gondoskodunk majd valami tákolmányról Szatymazig. [...] A szóbeli meghívás után, amellyel szobáról szobára mindenkit felkeresett, írásbeli invitációt küldött a szerkesztőségnek" és „a héten háromszor még telefonált is": „-Fiúk! Ne felejtsétek el! Szegeden, az állomás előtt állnak a fogatok! Kölcsönkaptam néhányat a várostól... Mindenki hozza el a feleségét! Az asszonyokat is várjuk! Ne kerüljön többé a szemem elé, aki nem jött el közületek!... Karinthy Fricit pedig hívjátok fel, mert megígérte ugyan, hogy eljön, de tudjátok, milyen szórakozott. 193[0] nyarán el is indult - Roóz Rezsővel, a Magyar Hírlap felelős szerkesztőjével az élen - az expedíció. A MÁV külön fülkéket, »szolgálati szakasz«-okat adott az újságíróknak. Nagyon jól utaztunk. Szegeden már ott várakoztak ránk a kocsik. Átszálltunk. Szatymazon Móra Ferenc jött elénk. [...] Ebéd előtt a férfiak sétálni indultak Szatymazon. [...] Ebéd után az egész társaság kiült a rétre. Ott napestig tartott a traktálás és a poharazgatás. Kezdetben mindenki csendesen beszélgetett. Telt gyomorral még diskurálni is nehéz. A bor sem volt könnyű a fejeknek." A beszélgetés alatt előbb egy „Ady-vita" bontakozott ki, majd Móra „életének véletlenjeit mesélte el", mely közben valahonnan egy cigánybanda sompolygott melléjük, akiket Móraék hívtak, hogy ezzel is kedveskedjenek a társaságnak. Ide pár megjegyzést 5 Karinthy Frigyes: A magyar író. 6 Csaplár Ferenc: Magyar írók Szatymazon. Délmagyarország, 1967. máj. 28. 8. -Péter László: Szatymaz az irodalomban. In: Uő (szerk.): Szatymaz földje és népe. Szeged, 2000. 525-552. 7 Sós Endre: Móra Ferencnél Szatymazon. Kortárs, 1967. máj. 778-784. 153
