A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historiae Literarum et Artium, 4. (Szeged, 2004)

Kisebb közlemények - Balogh Tamás: „a barátságot máris viszonzom ezzel a tárcával”

„a barátságot máris viszonzom ezzel a tárcával" Adalék Karinthy Frigyes és Móra Ferenc barátságához és novellaváltásához Móra Ferenc Birger Mömer svéd tudósnak a „primitív népek hitét a »négy utolsó dolgokról«" írott könyvét kiegészítő Tinára című elbeszélése a Magyar Hírlap 1930. szeptember 21-i számában jelent meg, „Karinthy Frigyesnek barátsággal ajánlja Móra Ferenc" dedikációval. Utolsó bekezdése megmagyarázza, hogy miért éppen a budapesti írónak címezi írását: „Hírét hallottam, hogy Karinthy Frigyes nagy tisztességgel volt hozzám: nekem dedikálta Paleolith című cikkét. Még nem tudom, mi van benne, mert itt az avarkorban nem divat újságot járatni. De a barátságot máris viszonzom ezzel a tálcával, amelyet egyszerre ajánlok a kitűnő filozófusnak s a kitűnő humoristának. Tinarában bizonyára örömét talárja mind a kettő."

1 Karinthy őskőkort idéző, ál-archaikus novellája, amire Móra válaszolt, egy héttel korábban, 1930. szeptember 14-én jelent meg a Pesti Naplóban, címe alatt a „Móra Ferencnek, szeretettel" ajánló sorral.

2 Persze nem véletlen, hogy éppen ekkor történt meg egyszeri novellaváltásuk, mint ahogy az sem, hogy mindkettejük írása egyszerre idézi a múltat és a jelent. Karinthy Frigyes nyolc évvel volt fiatalabb Móra Ferencnél. Budapesten született, ott is élt 1936-ban bekövetkezett haláláig. Szegeden csak alkalmanként járt - fellépőként vagy éppen a szabadtéri játékok nézőjeként -, azonban az egyik ilyen látogatásakor meglátogatta a múzeumigazgató-írótársat. A Karinthy-életműben első alkalommal 1929-ben jelenik meg Móra neve, igaz, ekkor már igen szívélyesen nyilatkozik az ötvenedik születésnapját ünneplő kollégáról: „A személyes barátság révén is nagyon szeretem Mórát, és boldogan emlékszem vissza arra a néhány órára, amit az ő társaságában legutóbb a szegedi múzeumban könyvek és ásványok között töltöttem."

3 Az első látogatás és a személyes megismerkedés történetét öt évvel később, a Móra halálakor írott megemlékezésében újabb részletekkel gazdagítja: „Otthonában és munkahelyén (boldog ember! munkahelye volt az otthona) láttam meg először. Ahogy felállt, elém jött, meglepetést kellett elfojtanom: másnak képzeltem. Az Arany János-i hagyományos »magyar költő« típus helyett egy angol diplomata vagy norvég tudós finom intellektuális, fegyelmezett férfiassága kifejezésében, mozdulatokban: lélek-arc, aminek minden vonását belső erők formálták, rajzolták meg, a sűrű szemöldök s a kifelé figyelő tekintet alatt. S mosoly, mely a Voltaire-ére emlékeztetett. / Csak szivarját tartotta úgy, ahogy Jókai, Mikszáth, Bródy Sándor."

4 Személyesen ekkor ismerték meg egymást - müveiken keresztül nyilván már sokkal régebben. S nemcsak író-, hanem munkatársak is voltak már: mindketten a Magyar 1 Móra Ferenc: Tinára. Magyar Hírlap, 1930. szept. 21.3. = Uő.: Beszélgetés a ferde toronnyal - Túl apaiánkon. Bp., 1969. 375-392. A kötetbeli közlésben nem olvasható az ajánlás és az utolsó bekezdés. 2 Karinthy Frigyes: Paleolit. Pesti Napló, 1930. szeptember 14. 37. - Uő.: Idomított világ. Szerk.: Ungvári Tamás. Bp., 1981.1. kötet. 197-201. 3 Móra Ferenc 50-ik születésnapján, Kosztolányi Dezső, Pásztor Árpád, Laczkó Géza és Karinthy Frigyes nyilatkozik a magyar mezők énekeséről. Délmagyarország, 1929. júl. 19.3. = Ének a szegénységről. In memóriám Móra Ferenc. Szerk.: Lengyel András. Bp., 2003. 105-108. 4 Karinthy Frigyes: A magyar író. Szavak Móra Ferencről. Pesti Napló, 1934. febr. 11. 13. = Uő.: Esszék, kritikák. Bp., 2002. II. kötet 14-18., ill. Ének a szegénységről. 256-259. 152