A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historiae Literarum et Artium, 4. (Szeged, 2004)

Orbán Imre: A Szeged-alsóvárosi ferences kolostor középkori fametszetei

visel szakállat. A háttérben magát Krisztust jelképező hal

16 szimbólum és a kereszténység legáltalánosabb jele, egy kereszt látható. Mindkettő a gyermek küldetésére utal. Jézus az Isten fia, kereszthalála által győzi le a halált, és váltja meg az emberiséget. A kereszt tehát mindenek előtt itt az élet jele, melynek a születés képen való föltűnése így kétszeresen is indokolt. A jelenet fölött az ünnep napját jelölő betűk: f, g, a, b (péntek, szombat, vasárnap, hétfő) olvashatók. Steffan[i] proí/i[omartyris].

/7 (Szent István első vértanú) 3. és 19. metszet. 3,6 x 4 cm, 3,7 x 1,3 cm Szent István első vértanú, világi keresztény hitvalló, a hit bajnoka. Az apostolok hat társával diakónussá választották.

18 Hirdette a hitet, és gondozta az Egyház szegényeit, ezért a Krisztust el nem fogadó zsidók istenkáromlás vádjával megkövezték. A metszet a maga kezdetleges eszközeivel a szent közkeletű ábrázolási módját tárja elénk. Szent István legáltalánosabb jelképeit fogja egybe. Az István kezében lévő könyv a Szentírás, melynek tanítását hirdette. A rajta látható három kő, a megkövezés eszközei. Ruházata a diakónusok bő szabású, redőkben lefutó dalmatikája. Ez jobbára fehér szokott lenne. Itt színezték, eredetileg zöld és piros színű lehetett. A szent balja mellett, kissé a háttérben lebeg a mártírok általános jelképe, egy dús pálmaág. Feje fölött glória. A szent mögött föltűnő kereszt Istvánnak Krisztusért adott életáldozatára utal. A kép bal sarkában „c" betű az ünnep napját (szerda) jelöli. Napba öltözött Asszony.

19 4. és 20 metszet. 3,6 x 5,1 cm Az egész Egyházban, de különösen is a ferences rend obszerváns irányzatán belül népszerű képtípus a Napba öltözött Asszony.

20 Az alsóvárosi kegyképhez hasonló beállítása miatt előkerülése után kedvelt metszet lehetett a szeged-alsó városi kolostor lakói körében. A holdsarlón álló Mária-kép már a középkor végén széles körben elterjedt ábrázolási forma. Metszetünk ennek a típusnak primitív megjelenítője. Mária fiatal nőként áll előttünk. Fején a mennyek királynéi rangját és erkölcsi kiválóságát jelző nyitott korona látható. Kezében ugyancsak uralkodónői méltóságát, istenanyai tökéletességét jelölő jogart tart, mely a szüzesség jelképében, liliomban végződik. Hosszú, kibontott haja is szűzi állapotára utal. 16 A hal szerepeltetése arra a közkeletű fölfogásra utal, miszerint a görög hal szó ikhthüsz a következőképpen oldható föl: Iészusz Khrisztosz Theu Hüiosz Szótér, Jézus Krisztus Isten Fia, Megváltó. 17 Az egyházi naptárakban azoknak az ünnepeknek a megnevezése, melyek elé a „festum" (ünnep) szó kívánkozik genitivisban áll. Festum Sancti Stephani Protomartyris, Festum Sancti Ioannis Apostolis et Evangélistáé, Festum Sanctorum Innocentium Martyrum. Ha az ünnep sajátos megnevezése ezt nem kívánja, akkor nominativust találunk: Nativitas Domini Nostri Jesu Christi. Metszeteink ezt a gyakorlatot követik. 18 Act 6,5 19 A képhez nem illesztettek föliratot. 20 A képtípus alapját az Apokalipszis tudósítása képzi: „Et Signum magnum apparuit in coelo: Mulier amicta sole, et luna sub pedibus eius, et in capite eius corona stellarum duodecim;" (Ape 12,1) Nagy jel tűnt föl az égen: egy Napba öltözött Asszony, lábai alatt a Hold, és a fején tizenkét csillagból álló korona, valamint az Énekek Éneke: „pulchra ut luna, electa ut sol," (Cant 6,9) szép, mint a Hold, ragyogó, mint a Nap. 12