A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historiae Literarum et Artium, 4. (Szeged, 2004)

Orbán Imre: A Szeged-alsóvárosi ferences kolostor középkori fametszetei

Fametszeteink nem művészi produktumok, nem esztétikai vagy díszítő céllal jöttek létre. Azt várták el a dúcok készítőitől, hogy a nyomatok egyértelműek és fölismerhetők legyenek. Kivitelezésük rendkívül primitív, az arcok rajzolata egyszerű, a jelenetek gyakran szétesők, a környezet jelzése kezdetleges. A készítő valamilyen minta után dolgozott. Ez különösen igaz a 14, azonos kéz által készített feliratos képre. A sorból valamelyest kitűnik a Napba öltözött Asszony és a többihez képest egyértelműen magasabb „kvalitást" mutató Krisztus a kereszten metszet. Ez a 16 közül a legjobban sikerült ábrázolás. Más kéz műve, alkalmilag illesztették a naptár ábráinak a sorába. A képek értéke, hogy a mintául használt ábrázolásokat követték, jelképekben viszonylag gazdagok, a kezdetleges kivitelezés ellenére is mozgalmasság jellemzi őket. A metszeteket dísztelen léckeret veszi körül. E vallásos tárgyú metszeteink a naptártól elvárható információhordozás mellett az Egyházban tradicionálisan meglévő képtisztelet dokumentumai is. Abban igaza van a korábbi vélekedéseknek, hogy ezek az ábrák akár szentképekként is forgalmazhatók lehettek volna, talán készítettek is róluk ilyen alkalmi nyomatokat. De így, naptár formájában is betölthettek egyébként a szentképekhez kapcsolható vallási szerepet. Lehetséges a szemlélésük, az előttük, velük való imádkozás, elmélkedés. Mint a szentképek, ezek sem templomi használatra készültek, de azokhoz hasonlóan a középkor végén a köznép magánájtatosságának eszközeivé lehettek. A hívő magával vihette, a képet megcsókolhatta, tovább adhatta. Rajtuk keresztül segítséget, oltalmat, bajok, csapások, betegségek elhárítását remélhette. Az ábrázolások naptár formájába összefűzve is megerősítették és hirdették a hit tanításait, didaktikus módon segítették a vallásos érzések átélését. Bevezettek a hit titkaiba, dicső tetteket idéztek föl, az ábrázolt példákat megkedveltették. Tömören, képi úton fejezték ki a tanítást, a szemlélőre érzelmi hatást gyakoroltak. A jóval való azonosulásra, a rossztól való elhatárolódásra indíthatták a szemlélőt. Tanításuk egyházi szempontból kifogástalan. Metszeteink között vannak egy- és többalakos képek. Egyalakosak a Krisztus a kereszten, Szent István első vértanú, az irgalmasság, a fösvénység, a gőgősség. Ezek sem statikusak. A kereszt és az irgalmasság megkínzott Krisztusa, a halálhozó köveket tartó Szent István alakja bizonyos szuggesztivitást képvisel, különösen a Krisztus a kereszten a szenvedések átélésére indít. A gőgősség és a fösvénység főbűnök képei groteszk hatásúak. Komikumot hordoznak, és szánalmat váltanak ki belőlünk a bűnöktől elvakult, lovon közlekedő és disznón lovagló nőalakok iránt. A többszereplős képek között lírai a Napba öltözött Asszony anya gyermek beállítása. Mária gyermekére néz, a kis Jézus pedig édesanyját öleli. Ugyanez a líraiság van az Úr születése és a szeresd apádat és anyádat képeken. A szakrális üzenetet az ábrázolásokon az imára kulcsot kezek, az angyal megjelenése, a kereszt és hal jelképek közvetítik. Az aprószentek, a ne ölj, a másét ne kívánd vagy az Isten nevét hiába ne vedd metszetek egészen mozgalmasak. A törökös ruhában éppen egy kisgyermek megölésére készülő katona és a gyermek életéért rettegő nők, a kártyázás közben kialakult egyenetlenséget hiteltelen esküvel föloldani akaró férfi, a máson meggazdagodó uzsorás pénzváltó asztala, a két egymást ölő férfialak a kor történéseit tárják elénk. A kecskén lovagló bujaság megjelenése szemléletes, a nevetségesség eszközét fölhasználva igyekszik elrettentő lenni. A pokol ábrázolása, a kitátott szörny pofájában megjelenő ördög, esetleg főördög, Belzebub, a pofából kicsapó lángnyelvek pedig kissé misztikusak. 10