A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historiae Literarum et Artium, 3. (Szeged, 2001)

Dömötör János: Galyasi Miklós arc- és pályaképvázlata

tott 90 Tornyai festmény eltűnése, hiánya miatt. A vizsgálat végül 20 darabos hiányt állapított meg. Ez azonban akként következett be, hogy a városházára kölcsönzött Tornyai festmények közül tűnt el az említett mennyiség a háborús események idején. A minisztérium bevonásával lefolytatott vizsgálat nem állapította meg ezzel kapcsolatban Galyasi Miklós felelősségét. Élete további szakasza az előzőekhez mérten csendesen telt. Minden iránt érdeklődött, és barátai révén mindenről tájékozott volt, de nem avatkozott be barátai révén sem a város kulturális életébe. Az ekkori Zsigmond utcai „holdudvarhoz" tartozott még többek között Fodor József, Fejér Csaba festő, Csohány Kálmán grafikusművész, Vincze Ferenc orvos, Ocsovszky László hírlapíró is. Néhányszor én is meglátogattam, és talán az is hozzájárult a Társaságbeli titkári tevékenységem mellett ahhoz, hogy egy rádió interjúban megállapította „a múzeum jó kezekben van". Múzeumi kiállítási politikáját illetően is hűséges maradt kedvelt „Hódmező-Magyarország" Európa koncepciójához. Igazgatóságának a kezdetén 1949-ben megnyílt és 20 évig állt fenn a neolitikumtól a honfoglalásig című régészeti állandó kiállítás, melyet a később vatikáni szolgálatba lépett Wagner Richárd belsőépítész tervezett. A tárgyakat a szigorú biztonsági szempontok által vezérelt épített tárlókban helyezték el. Betonvakolású, tégla alapú, erős vastraverzekkel egybefogott üvegfalú vitrinek akadályozták az illetéktelen behatolást. Szerencsére 20 év alatt ilyennek még a kísérletére sem került sor. Az ekkor rendezett időszaki kiállítások között egyként találunk helyi, valamint országos jelentőségű alkotókat és ismert külföldi művészeket, illetőleg távoli országok (India, Mongólia) művészetét bemutató válogatásokat. Vállalta az intézmény a megyei képzőművészeti seregszemlék megrendezését is. Két alkalommal szerepeltek a tárgyalt decennium alatt Kohán György (1946, 1956), Dehény Lajos ( 1946, 1947), festőművészek munkái a múzeumban. Helyet kaptak azonban ugyanott Almási Gyula (1947) és Varga József (1948) művei is. (Alapállásukat tekintve mindketten városházi tisztviselők voltak.) Rubletzky Géza szobrászművész szintén szerepelt plasztikáival a Tornyaiban (1948). Sikeres kiállításként került bemutatásra a Nagybányától napjainkig (1948), valamint „Az Alföld népe a festészetben" című (1953) kollekció. A Szépművészeti Múzeummal fenn állott jó kapcsolat eredményeként különleges élményt nyújtott a tárlatlátogatóknak a jeles németalföldi mestereket is bemutató Életkép kiállítás (1953). Az irodalom és a képzőművészet együttes élményét nyújtotta az Alföld versben és képben című tárlat ( 1952). Gyűjteményes kiállítással emlékezett meg az intézmény Endre Béla festőművész születésének 80. évfordulójáról (1950). Nem mindennapi élményt jelentettek a Tornyai művek kaposvári kiállításának cseréjeként bemutatott Rippl-Rónai festmények sem (1956). Küföldi csemege volt a szellemes bibliai karikatúrákból álló Jean Effel (1957), valamint a más karakterű, de szintén kvalitásos grafikákat tartalmazó Käthe Kollwitz kiállítás (1958). Néhány kiállítással a város határán is túllépett a múzeum (Makó, Békéscsaba). Ide kívánkozik még az is, hogy minden bizonnyal felsőbb nyomásra 1952-ben még egy úttörőcsapat írásműveit (!) és rajzait is kiállította a múzeum. A kiállítások közül külön kell foglalkozni a városkultúrában, sőt az egész magyar képzőművészeti életben betöltött műhelyteremtő szerepe miatt a Vásárhelyi Őszi Tárlatokkal. Ennek kezdeményezése is Galyasi Miklós érdeme. Mellette bábáskodtak még a tárlat indulásánál egyetértően, bátorítóan Kurucz D. István, Almási Gyula festő- és Szabó Iván szobrászművész. Az említett „alapító atyák" karakteres, saját arculatú kiállítás létrehozását 98